Sorsforduló

A téli napforduló idején, ahogy fordul a sorskerék, lehetőséget biztosít a változásra a csillagos ég.

S ki saját sorskerekét tiszta szívvel és szándékkal megforgatja, annak mérhetetlen boldogság lesz a jutalma.

Ajándék, melyet a Teremtő számára készített, s mely által a Mennyország Kapuján beléphet.

~ Molnár Lindi ~

A Boldogságot választom...

A Boldogságot választom...

Mi a legnagyobb szolgálattétel?

Nem az, hogy harcolunk a Sötéttel.

A titok csupán annyi: merjük

Önmagunk boldogságát választani!

Hiszen ha mindenki felemeli

Önmagát a Szeretet Fényébe,

Többé nem lesz hatalma, s

létjogosultsága a Sötétnek.

~ Molnár Lindi ~

Napi LélekOLDás

“ÉN, jelen életemben XY-ként (születéskori neved) született LÉLEK az ITT és MOST Szent Terében meghozom azt a szívből jövő döntést, hogy elengedek minden múltbéli dolgot - vonatkozzon az jelen életem és/vagy előző életeim bármelyikének történéseire -, ami bármiféle negatív kötődéssel bír számomra.

Az ITT és MOST Szent Terében kinyilvánítom azon szándékomat, mely szerint elengedem minden régi valóságom energiáját, amely nincs összhangban jelen életemre vonatkozóan eredendően magammal hozott Szívbéli Igaz Vágyaimmal, azaz Isteni Kódjaimmal.

Az ITT és MOST Szeretet Terében feloldom minden korábban megfogalmazott, jövőre vonatkozó teremtő szándékomat, amely ezen régi valóságokhoz, vagy azokhoz az egykori társakhoz kapcsolódnak, akik már nem részei jelen életemnek, valóságomnak és jövőképemnek.

Szeretettel üdvözlöm életemben az új energiákat, új lehetőségeket, új társakat, amelyek és akik spirituális fejlődésemet támogatják és szolgálják. Hatalmamban áll a SZABAD ENERGIA rezgését választani, mely Hatalmamat ettől a Szent Pillanattól fogva a mindennapok szintjén gyakorlom és élem!

Áldás! Áldás! Áldás!

Szeretet mindenek felett…

Az elmúlt időszakban rengeteg felismerés, ráeszmélés és még több tanítás érkezett meg hozzám a társválasztás témakörében, amelyekért nagyon hálás vagyok. Egy felismerés kapcsán viszont én is csak most váltam teljesen befogadóvá. 

A Női Lélek alapvető igénye, hogy az érzelmein keresztül élje meg női mivoltát, feltárja a lelke legrejtettebb zegzugaiban megbújó sérüléseket és azokat felhozva a tudattalanból a tudatosba elkezdjen önmagán dolgozni. Téves gondolat, ha úgy véljük, hogy a Férfi Lélek ezzel nem foglalkozik, vagy nem olyan mértékben, ahogy a Nő teszi.

Mi Nők sokkal könnyedebben lépünk erre az útra és merülünk alá a tudatalatti világába, hogy onnan gyógyuljunk, ráadásul a Nő Lelke legmélyéig hatolóan tudja, hogy a közösség megtartó ereje milyen fontos az életében, legyen szó családi kötelékről, barátságról, vagy egyéb közösségekről. Mi Nők mindig az Együttben gondolkodunk, így problémáink - legyenek azok akár fizikaiak, akár lelkiek - meg-OLD-ásában van kihez fordulnunk, hiszen töretlenül hiszünk a kisebb-nagyobb közösségekben, amelyeknek részesei vagyunk. 

Ezzel szemben a Férfi végtelenül magányos. Egyedül van. De úgy istenigazából egyedül… Nincs senki, aki előtt teljesen kitárulkozhatna. Sokszor még barátoknak is híján van, vagy még ha akadnak is “barátok”, a velük való kapcsolat nem olyan mély és bizalmas, hogy a lélek dolgairól érdemben tudnának értekezni. A Férfi az Együtt helyett az Egyedült tapasztalja, így hát küzd, mint malac a jégen. 

Drága Nőtársaim! Legyünk hát együttérzőbbek és megértőbbek Férfi társainkkal szemben, hiszen Ők egyedül járják azt az utat, amin mi együtt haladunk, egymást segítve. 

Drága Férfiak! Ti pedig legyetek elég bátrak ahhoz, hogy elfogadjátok a Nő segítségét, ha felajánlja Nektek a támogatását. Ettől véletlenül sem lesztek gyengék, vagy sebezhetőek… Sőt! 

Szeretet van, mindenek felett! 

Áldás kísérjen mindannyiunkat Utunkon!

Szeresd azt, akitől az Életet kaptad…

Szeretnék elmesélni Neked egy történetet…

Valamikor 2020 őszén egy Pilisben tett kirándulás során apró természeti kincsekkel tértem haza, melyek között lapult két gyönyörűséges makk is. Ezek sokáig a könyvespolcomat díszítették, ám a tavasz közeledtével a két apróság addig áthatolhatatlannak tűnő termésfala egyszer csak elkezdett megnyílni és apró kis hajtások jelentek meg rajtuk. Ekkor valamilyen belső indíttatás hatására ledugtam őket az előszobában áttelelő muskátlik mellé a földbe, gondolván: “Ha élni akartok, akkor tessék, tőlem megkapjátok rá a lehetőséget!”

Ők pedig bizony élni kívántak, nem is akárhogy, így tavaszra már volt két drága kis tölgymagoncom. Miután gyorsan kinőtték a balkonládát, helyet kerestem nekik a kertben, s végre megízlelték, milyen a valódi szabadság, ahol nem kell a helyszűke miatt feszengeni.

Közben úgy hozta az élet, hogy ősszel költöznöm kellett, s elhagytam a rezidenciát, de nem volt szívem otthagyni a két kicsi tölgyfácskát. Jöttek hát velem, először csak cserépbe, bár lelkesen kerestem, hol lelhetnének végleges nyughelyre. Lévén, hogy albérletből albérletbe költöztem, nem találtam méltó helyet két tölgy-gyermekemnek. Látszólag senkinek sem kellettek, s már kezdtem lemondani arról, hogy megtaláljam nekik a tökéletes földet. Jött egy újabb tél, s ők békésen átaludták a zord évszakot, s a tavasz közeledtével sokáig azt hittem, fel is adták végleg a harcot. Ám aztán egyszer csak leveleket hozott mindkét tölgymagonc, s úgy megörültem neki, hogy döntöttem. Ha törik, ha szakad, új otthonra lelnek, s hamar meg is lett a terv: legközelebb jöttök velem Szentesre.

Mikor először megindult a két makkban az élet, már akkor tudtam, hogy ők nyújtják számomra és Szeretteim számára majd a védelmet. A pilisi erdők varázslatos energiáival táplálva óvnak-védenek mindenkit, s szerencsések azok, akik az életüket a közelükben élhetik. Mikor legközelebb hazaindultam Családot látogatni, jött velem a két kis drága nagy világot látni. Utaztunk vagy 200 kilométert, ejj, de nagyon jó volt megérkezni, Apunak nem is szóltam előre, gondoltam majd jó kis meglepetés éri.

Örült is neki, láttam, ahogy felragyog az arca, mikor meséltem neki, hogy hosszú kalandozás után megérkezett a pilisi erdők két fiatala sarja. Azt is éreztem, hogy a két kis magonc nem egy helyre fog kerülni: egyik Édesapám szülői házánál, a másik pedig gyermekkorom helyszínén fog végleg földbe kerülni. A pár napos otthonlét során nem volt időnk együtt elültetni őket, úgyhogy rábíztam Apura ezt a nemes cselekedetet.

Ma délelőtt írta, hogy “Földben a magoncok. Egyik itt, a másik ott!” Lelkem azonnal repesni kezdett, s szemeim könnyel, Szívem hálával csordultig megtelt. Pityeregve hívtam fel Édesapámat, hogy elmondjam neki, mennyire szeretem, s hogy “Köszönöm, hogy vagy Nekem! Köszönöm, hogy bár messze élünk egymástól, de hagyod, hogy a magam módján vigyázzak Rád a távolból…”

Akkor, abban a pillanatban értettem meg az egyik legnagyobb tanítást: “Nőként igazán szeretni csak akkor vagy képes életedben a Férfit, ha tiszta szívedből elfogadod és szereted azt az Egyet, akinek az Életedet köszönheted!”

Igaz ez a tanítás a másik nemet nézve is: “Férfiként igazán szeretni csak akkor vagy képes életedben a Nőt, ha tiszta szívedből elfogadod és szereted azt az Egyet, akinek az Életedet köszönheted!”

Legyen hát a zárszava ennek a kis történetnek az, hogy “Tiszta szívedből szeresd azt a Férfit és azt a Nőt, akiktől az Életedet kaptad…”