Néhány nappal ezelőtt jött az érzés, hogy a fenti címmel írnom kellene pár gondolatot, aztán ma reggel, rögtön azután, hogy felébredtem, meg is érkeztek azok az információk, amelyek átadásához MOST van itt a tökéletes pillanat.
Míg a tavalyi évünk egyértelműen egy transzformáló, átalakító év volt, amelyben nagyon sok mindent és mindenkit kellett elengednünk és-/vagy átminősítenünk magukban, addig az idei esztendőnk már sokkal inkább szól a párkapcsolati minőségek, azon belül is a Férfi és Női minőségek helyére kerüléséről.
Eddig sem volt egyszerű feladat párt találni az egyedülállóknak - látom és tapasztalom magam is -, jelen időszakban viszont még inkább fel van adva a lecke, főleg akkor, ha az ember Lánya, vagy Fia nem csak pár kapcsolatra vágyik, hanem valódi párkapcsolatra.
Ráadásul nem az igazit keresi, sokkal inkább az IGAZat. Vagy fogalmazzunk úgy, hogy a Méltó Társat. Aki méltó hozzám és akihez Én is méltó vagyok.
És valójában nem is keresi, sokkal inkább rá szeretne találni. (Kicsit elkalandoztak a gondolataim, de mennyivel másabb lenne a helyzet, ha a “Társkereső” szó helyett a “Társtaláló” terjedt volna el. Hiszen ha keresed, nem leled… mert ezzel pont a hiányát éled és teremted…)
Tudjuk jól, hogy az ember alapvetően társas lény, ám a közhiedelemmel ellentétben egyáltalán nem olyan nagy tragédia, ha valaki inkább az egyedüllétet és a még mélyebbre vezető önismereti utat választja ahelyett, hogy belevágna egy akármilyen minőségű “kapcsolatba”, pusztán azért, mert a család, illetve a társadalom ezt várja el tőle. Mert hát valljuk be őszintén, igen nagy az ilyen jellegű nyomás. Mintha bűn lenne az, hogy az ember nem éri be a kevesebbel…
Pedig pont ez az egésznek a lényege: először merned kell önmagadat választani, megismerni, elfogadni és szeretni, hogy aztán megérkezhessen az életedbe az a Társ - maga is bejárva ugyanezt az utat -, aki aztán Téged választva megismer, elfogad és szeret. Olyannak, amilyen vagy. Aki nem akar átformálni (főleg nem a saját képére), nem akar megváltoztatni, egyszerűen csak olyannak fogad el és szeret, amilyen vagy. Feltétel nélkül.
Az elmúlt időszakban rengeteg házasság és párkapcsolat ért a végéhez, ami nem is csoda, hiszen egész egyszerűen lejárt az idejük. Hogy miért? Elsősorban azért, mert azok a kapcsolódások, amelyek még a régi hitrendszer szellemében, a régi energiákban köttettek, már nem életképesek az új minőségekben. A 2020-as év egy átmeneti év volt, ahol a régi minőségeket magunk mögött hagyva, magunkról lefejtve tovább léphettünk az újba, az idei esztendő pedig már egyértelműen a kiegyenlítődésről, a különféle Férfi és Női minőségek helyre kerüléséről szól. Meg úgy általánosságban az Egyensúly megtalálásáról. Minden tekintetben és értelemben.
Ennek pozitív hozadéka az, hogy teljes mértékben átminősülnek, átalakulnak a párkapcsolatok, vagy nemes egyszerűséggel eleve úgy jönnek létre, hogy az már tisztán újenergiás kapcsolódás lesz.
Olyan, amely egymás teljes elfogadásán és feltétel nélküli szeretetén alapszik.
Olyan, amelyben előbb kívánod meg a másik Lelkét, mint a Testét.
Olyan, amelyben mindketten bátran és büszkén kimondjátok: “Tiszta szívemből, szabad akaratomból Téged választalak Társamnak!”
Olyan, amelyben egymást kézen fogva, otthont, bőséget, családot közösen teremtve haladtok tovább a közösen megkezdett utatokon.
Olyan, amelyre érdemes várni… persze nem a végtelenségig…
Hiszen a Méltó Társadat nem “készen” fogod kapni…
Melletted, egymás mellett váltok méltóvá.
Mert a legnagyobb kincs e földi létben, ha megleled azt a Lelket, akinek szemében felfedezed Önmagad.
