Bekopogtál Lelkem kapuján,
s míg Én ajtót nyitottam,
ott álltál, s vártál némán.
Szíved közben hevesen dobogott.
Vajon ma kint maradok,
vagy végre bejutok?
Szemedben ragyogás,
Lelkedben reménysugár.
Ha ma bejutok,
a boldogság végre rám talál?
S miközben Én az ajtóhoz siettem,
Lelkem repesett az örömtől
szüntelen, s hevesen.
Hisz oly régóta vártam már jöttödre,
hogy majdnem elfelejtettem,
ez milyen nagy Csoda.
Remegő kézzel nyúltam a kilincs után:
Vajon Ő lesz az végre,
kire oly régóta vártam már?
S miután lassan kitárult az ajtó,
ott álltunk egymással szemben,
mint két kisgyermek megszeppenve.
Boldogságtól könnyes szemmel
tekintettünk egymásra,
hisz oly régóta vágytunk már
egyre, s másra...
de leginkább egymásra.
S most végre itt vagy,
s Én is itt vagyok.
S ha nem bánod,
akkor örökre maradok.
~ Csillagfényke ~
