„Élni jöttél, nem félni!” –
olvastam a minap Oravecz Nóra roppant találó 'jelmondatát', aki
ezzel lényegre törően meg is fogalmazta, miért is születtünk
erre a Földre.
Élheted az életedet úgy is, hogy
keseregsz, folyton csak a hibát keresed másokban és csak a rosszat
vagy hajlandó meglátni mindenben, de jobban teszed, ha elfogadod a
tényt: a saját világodat csak Te magad teremtheted meg! Nem a
családod, nem a barátaid, nem a főnököd vagy a kollégáid...
Önmagadért csak és kizárólag Te vagy a felelős...
Az Élet persze nem mindenkinek
habostorta – sőt, senkinek sem az –, de valójában csak Te vagy
az, aki változtathat a hozzáállásán. Minden a változásról és
a változtatásról szól... Olyan ez mint az evolúció: azok a
fajok, amelyek képtelenek alkalmazkodni a megváltozott
körülményekhez, előbb vagy utóbb kihalnak. Ez az élet rendje.
Fogadd el! És merj változtatni!
Nem kell hozzá sok, elég ha csak a
gondolataidat kezded el tudatosan irányítani. Minden napban keresd
a jót, lásd meg a szépet. Örülj a napsütésnek, örülj a
madárcsicsergésnek, örülj az esőnek, örülj a szélnek! Örülj
hogy élsz, hogy van hol álomra hajtanod a fejed, hogy van, ki
törődik veled és szeret. Ne hagyd, hogy a félelmeid irányítsanak!
Nem azért vagy itt, hogy rettegj! Tudod: élni jöttél, nem félni!
Nehéz dolog ez, tudom... de bőven
megéri, hiszen a szemléletmódváltás egyfajta felszabadulást is
jelent. Könnyebb lesz tőle a lelked és a tudatod! Ez persze nem
azt jelenti, hogy innentől kezdve minden csupa boldogság és mámor,
hiszen a gondok így is úgy is megtalálnak – az életünk részei,
mint a reggeli fogmosás :) -, viszont sokkal könnyedebben fogod
venni az akadályokat.
Tudod az emberekkel az a baj, hogy túl
komolyan veszik az életet! Mosolyog! Örülj! Élj! De ne félj!
~ Csillagfényke ~


