2013. május 15., szerda

Érintés...

Érintés... Milyen gyönyörű szó! De csak akkor, ha tudod, hogy valójában mit is jelent... Nem! Én nem arra a jelentésére gondolok, amelyet bármely lexikonban megtalálsz... Tudod itt arról van szó, hogy egyetlen érintés mennyi mindent jelent... Amikor az az ember, aki szeretettel nyilvánul meg feléd, és akit tiszta szívedből szeretsz, egyszer csak végtelenül gyengéden megérinti bőrödet...

Szinte érzed, ahogyan leheletfinom érintése a lelkedig hatol... Ujjai gyengéden simítják bőrödet, de Te mégis sokkal többet érzékelsz... Nem csak azt, ahogyan a bőr a bőrrel összeér... Lélekfelemelő pillanat! Szó szerint! A lélek színtiszta energia... ezért érzed azt a bizsergető melegséget ott, ahol megérint... A lelked is egyből melegséggel telik meg... Két lélek néma és mégis mindennél többet mondó találkozása... a végtelen szeretet és odaadás megnyilvánulása... Maga a színtiszta SZERETET!



Pedig csak egy érintés... Nem, mégsem „csak” egy érintés.... Ez maga „Az Érintés”!

~ Csillagfényke ~

(2011. június 7.)

2013. május 9., csütörtök

Őrzőm lettél

Olyan voltam, mint a madár, ki rég dalolt. 
Egy tó, melybe esőcsepp már jó ideje nem hatolt. 
Aztán hirtelen az életembe léptél 
és ezzel az angyaloktól arcomra könnycseppeket kértél. 
Te más voltál… Mint egy véget nem érő mosoly!

Észrevétlen jöttél életembe, 
magadat túlságosan is mélyre fészkelted be. 
Észrevétlen jöttél életembe, 
s most úgy érzem, talán ott is maradtál örökre! 
Őrzőm lettél…

Lelked szorosan magához húzott, 
szerelmed gyönyörű érzéseket gyújtott… 
Nem akartam mást, csak Téged örökre! 
A Sors nekem adott: de csak egy rövid időre! 
 Őrzőm lettél… 

Olyan voltam, mint az otthon, meleg tűzhely nélkül. 
Üres, mint egy vers, melyhez rím többé nem készül. 
Aztán hirtelen az életembe léptél 
és ezzel az angyaloktól arcomra gyémántos ragyogást kértél. 
 Te más voltál… Mint egy véget nem érő álom! 

Észrevétlen jöttél életembe, 
magadat túlságosan is mélyre fészkelted be. 
Észrevétlen jöttél életembe, 
s most úgy érzem, talán ott is maradtál örökre! 
Őrzőm lettél… 

Lelked szorosan magához húzott, 
szerelmed gyönyörű érzéseket gyújtott…
Nem akartam mást, csak Téged örökre! 
A Sors nekem adott: de csak egy rövid időre! 
Őrzőm lettél… 

Te más voltál! Mint egy véget nem érő álom… 
 …mégis véget értél… 

…de az Őrzőm, akkor is Te lettél… 

~ Csillagfényke ~ 

(2011. május 20.)

A verset az alábbi Yanni dal ihlette:

2013. május 2., csütörtök

Darabokban

Itt vagyok újra
Ezer mérföldre Tőled
Egy kusza összevisszaság,
csak szétszórt darabjai annak, aki vagyok
Minden erőmmel próbáltam
Úgy gondoltam, meg tudom oldani egyedül
Túl sokat veszítettem az utam során

Aztán meglátom az arcod
Tudom, végül a Tiéd leszek
Megtaláltam mindent, amiről azt hittem,
hogy előtte már elveszítettem
A nevemen szólítasz
Darabokban jöttem Hozzád
Újra egészet alkotsz belőlem

Szét vagyok csúszva
De Te megérted, hogy ki vagyok
A szemedben olyan vagyok, mint egy puzzle darabkái

Aztán meglátom az arcod
Tudom, végül a Tiéd leszek
Megtaláltam mindent, amiről azt hittem,
hogy előtte már elveszítettem
A nevemen szólítasz
Darabokban jöttem Hozzád
Újra egészet alkotsz belőlem
Minden erőmmel próbáltam! Annyira erősen!
Annyira nagyon akartam!

Aztán meglátom az arcod
Tudom, végül a Tiéd leszek
Megtaláltam mindent, amiről azt hittem,
hogy előtte már elveszítettem
A nevemen szólítasz
Darabokban jöttem Hozzád
Újra egészet alkotsz belőlem
Újra egészet alkotsz belőlem

~ Csillagfényke ~

(2008. ősze) 

A verset az alábbi RED dal ihlette: