Midőn úgy érzed, drága Vándor
végleg elfáradtál,
ülj le kérlek egy percre,
s vedd észre magad körül,
mily csodás a táj!
Mire szép szemeddel nézel,
azt szíveddel-lelkeddel is érd el!
S ki az Ősök hagyatéka előtt
időnként tisztelettel letérdel,
Sorsának ösvényéről
igazán sose tért el.
Hisz vezeti Őt szíve, hite,
ősi tudásának magja,
így ébred önMAGára
ezeréves álmából
az Istenember maga.
Így születik meg Ő:
az egyetlen igaz Teremtő,
ki a csodát nem kívülről várja,
hisz régóta tudja már:
valóra válhat minden
régóta dédelgetett álma.
(Monoszló, fotó by Molnár Lindi)
