2014. május 2., péntek

Az élet értelme...

Az elmúlt hetek során új szakaszához ért az Életem, ugyanis megindult egy erőteljes befelé figyelés, amelynek eredményeként eléggé eltávolodtam mindenkitől. Néha úgy érzem, hogy fényévekre van tőlem mindenki, pontosabban én vagyok fényévekre tőlük. Ez persze egyáltalán nem rossz dolog, nem érzek emiatt semmiféle megbántódottságot, csupán elfogadom, hogy az Életem ezen szakaszában most kicsit 'egyedül' kell lennem... Önmagammal. Ha a munkám miatt nem lennék nethez kötve, akkor biztos, hogy pár hétig a közösségi oldalakat is mellőzném és csak olvasnék, pihennék és figyelnék befelé. Erre sajnos jelen pillanatban nincs lehetőségem, de ettől függetlenül is találok alkalmat arra, hogy elmélyülhessek a gondolataimban.

Az elmúlt időszakban sok mindent megértettem, sok mindenre lett rálátásom és egyre inkább érzem, hogy az az Út, amelyre egykoron ráléptem, bizony jó helyre vezet. Hiszem, hogy semmi sem történik véletlenül, hogy mindennek oka van. Vannak bizonyos dolgok az Életemben, amelyekről egyszerűen érzem, hogy úgy és ott vannak jól, ahogy és ahol vannak.

Volt olyan szakasza az Életemnek, amikor nem tudtam, hová is tartok, ám egy ideje már határozott elképzeléseim vannak arról, mit is akarok. Vannak céljaim, álmaim, amiért minden egyes reggel érdemes felkelnem, amelyek visznek előre, és amelyek a legkilátástalanabb helyzetben is képesek erőt adni a folytatáshoz. Jó tudni, hogy van miért harcolnom és még jobb érezni azt, ahogyan a Sors hozzásegít az álmaim eléréséhez. Hogy mindig küld egy lehetőséget, vagy egy barátot, aki egyetlen telefonhívásával, vagy pár soros üzenetével képes új lendületet adni.

Néha úgy érzem, túlságosan is kilógok a sorból, aztán mindig rájövök, hogy nem bennem van a hiba, hanem azokban az emberekben, akik az egész életüket leélik egy kalitkában... pedig az ajtaja nincs is bezárva. A társadalom, a mások által támasztott elvárások persze megpróbáltak engem is kalitkába zárni, de csak kitörtem onnan... egyszerűen nem bírom a bezártságot, a korlátokat... Én csak szárnyalni szeretek, egyre magasabb régiókat meghódítani, érezni, ahogy a szél simogatja a szárnyaimat. Hiszem, hogy nem azért kaptam szárnyakat, hogy a Földön járjak, hanem hogy meghódítsam a kék eget. Folyton csak feszegetem a határaimat, keresem az újabb kihívásokat, de már régóta nem másokkal versengem... Csak és kizárólag önmagam legyőzése a cél... hogy leromboljam azokat a tévhiteket, hogy vannak korlátaim.. hogy bebizonyítsam, bármire képes vagyok... és hogy mindent, amit valaha is megálmodtam, meg is tudom valósítani.



Nem egyszerű így élni, de egy idő után hozzászoksz ahhoz, hogy ne halld meg azok károgását, akik irigységből megpróbálnak visszahúzni. Nem baj, ha irigyek, ez azt jelenti, hogy valamit nagyon jól csinálsz. Ahogy öregszem, egyre kevésbé érdekel, hogy ki mit gondol rólam. Hiszen ez az én Életem, nem az övék...

Ehhez persze arra is szükség van, hogy elengedd a múlt fájó terheit és hogy mindig próbálj meg a jelenben maradni. Az emberek többsége vagy a múlton mereng, vagy a jövőről ábrándozik, csak épp azt felejtik el, hogy jövőjüket csak a jelen tettei formálják. Egyébként is teljesen felesleges a jövőt tervezgetni, mert az Élet mindig, mondom MINDIG keresztülhúzza a számításainkat. Badarság lenne azt gondolni, hogy ami most van, az lesz 1-2 év múlva, vagy akár 10-20 év múlva is. Az Élet folyamatos változás... épp úgy változik, ahogyan mi is változunk. Mondhatnám úgy is, hogy az egyetlen állandó dolog az Életben maga a Változás! Akár tudomást veszünk róla, akár nem. Ezért hát nincs más dolgunk, mint menni és mindent megtapasztalni, átélni.

Tegnap volt alkalmam beszélgetni egy kicsit Öcsémmel. Épp Franciaországban volt, várta, hogy este útnak indulhasson (kamionozik) Spanyolországba. Habár csak 3,5 év korkülönbség van közöttünk, gyerekkorunkban mégis nagyon 'távol' voltunk egymástól. Most, hogy mindketten megindultunk a spirituális fejlődés útján, egyre közelebb és közelebb kerülünk egymáshoz. Ha van rá lehetőségünk, akkor sokat beszélgetünk az Élet dolgairól és bevallom őszintén, egyre többször lep meg egy-egy kijelentésével. Tegnap is volt egy pillanat, amikor konkrétan leesett az állam, hogy milyen jól is látja a dolgokat. Idézem: 

"Az ember keresi az élet értelmét, és mikor felér egy magasabb pontra, ahonnan jobban belátja a dolgokat rájön, hogy nincs is értelme semminek. Nem értelmet kell adni a dolgoknak, hanem átélni, megtapasztalni más és más nézőpontból..."

Hatalmas igazság ez, amelyet egy 27 éves fiatalember mondott ki, aki történetesen az Öcsém és akit hihetetlenül szeretek és becsülök! És akivel jövő évben, közösen végigjárjuk az El Camino-t, ugyanis tegnap kiderült, hogy nem csak én gondolkodom rajta egy ideje, hanem Ő is. Amikor ez kiderült, egyszerre kérdeztük megy egymástól: "Megyünk együtt? :)" Hát persze, hogy megyünk!


~ Csillagfényke ~

2014. április 6., vasárnap

Szabadnak születtem...

Egész eddigi életem során annyian próbáltak már kalitkába zárni, hogy a számát sem tudom.
Ezért van az, hogy megyek szembe mindennel és mindenkivel, aki csak próbál bezárni, vagy irányítani.
Nem tehetek mást, ez a természetem!
A véremben van a repülés és a szabadság mámorító érzéséről senki kedvéért nem vagyok hajlandó lemondani,
még akkor sem, ha ez azt eredményezi, hogy egész hátralévő életemben egyedül kell hasítanom a végtelen kék eget.
De miért ne tenném, ha egyszer szárnyakkal születtem?

Ne hidd, hogy több akarok lenni, mint ami vagyok!
De kevesebb sem annál, mint ami valójában lehetnék!
Ezért hát tovább szárnyalok...

~ Csillagfényke ~


2014. március 16., vasárnap

Itt és most...

Hiába boldog az ember, lelke legmélyének legtitkosabb zugában mégis azt a pillanatot várja, amikor ennek a megfoghatatlan csodának vége szakad... Ha pedig megkapja, amire titkon várt, és valóban véget ér boldogsága, csalódottan sóvárog elmúlt örömei forrása után. Pedig ő akarta, hiszen félt attól, hogy amiben éppen van, azt elveszíti. 

Így is lett, próbálta magához láncolni a pillanatot, pedig bármit teszünk, bárhogy próbáljuk, a pillanat akkor is pillanat marad... Nem lehet végtelen és örökkévaló, hiszen ilyen a természete. A pillanat váratlanul talál rád, majd ugyanolyan gyorsan, ahogyan megérkezett, hirtelen tova is tűnik. 

A boldogság nem egy véget nem érő állapot, hanem örömteli pillanatok végeláthatatlan gyöngysora, amelynek gyöngyszemeit Te magad fűzöd fel Életed füzérére. Csak rajtad áll, hogy a boldog pillanatok elmúlását követően szép emlékek és jó érzések maradnak benned, vagy az elvesztésük miatti keserűség, amely bemocskolja gyöngysorodat. 


 Élj hát meg minden pillanatot, mintha az lenne az utolsó és soha többé nem térne vissza. Légy boldog, hogy részese lehetsz a csodának, ha pedig véget ér a varázslat, légy hálás azért, hogy megtapasztalhattad azt. Ne keseregj a múlton! Elmúlt! Ne aggódj a jövőn! Talán sosem jön el! Csak az számít, ami ITT és MOST van és az, hogy TE mihez kezdesz a PILLANATTAL! Elsétálsz mellette, mert úgy hiszed, hogy jön majd helyette másik, vagy megéled, mert tudod, hogy minden pillanat maga a megismételhetetlen csoda...

~ Csillagfényke ~  

2013. december 31., kedd

Viszlát 2013, Helló 2014!

December utolsó napján az a szokás, hogy egy kicsit visszatekintünk az elmúlóban lévő évre, majd éjfélkor nagy koccintások közepette üdvözöljük a ránk köszönő szép új esztendőt.

Ilyenkor mindannyian azt reméljük, hogy magunk mögött hagyhatunk minden gondot és reménykedünk benne, hogy az új év szebb, jobb és boldogabb lesz számunkra, aztán ha szerencsénk lesz, akkor még pár napig ebbe az illúzióba süppedve élhetünk, ám az Élet mindig hamar kijózanít bennünket, hogy a szánkba repülő sült galamb továbbra sem létezik.

Ne gondoljátok hát, hogy 2014-ben majd minden gondotok magától megoldódik, javulni fog anyagi helyzetetek, boldogabb lesz párkapcsolatotok vagy házasságotok. Az új esztendő is csak azok számára hoz sikert, akik hajlandóak érte tenni... de nem csak úgy ímmel-ámmal, hanem úgy igazán. 

Naiv dolog lenne azt gondolni, hogy azáltal, hogy átlépünk egy új évbe, majd minden más megvilágításba kerül. Tudd, hogy az életed megfordítása nincs új évhez, de még csak időhöz sem kötve. Szimplán csak kell egy elhatározás... az a bizonyos Elhatározás, hogy akkor itt és most befejezed korábbi nyomorúságos életed és a saját kezedbe veszed az irányítást. 


Mert minden csak rajtad múlik... azon, hogyan is fogadod a jót és miként nézel szembe a rosszal. Hogy képes vagy-e meglátni, hogy az adott helyzet mit akar neked mutatni, tanítani. Hogy képes vagy-e legyőzni önmagad és hajlandó vagy-e meglátni, hogy korlátaidat Te magad állítod. Hogy képes vagy-e felismerni, hogy az erő benned van minden álmod megvalósításához. Hogy képes vagy-e belátni, hogy csak a tetteid tesznek azzá, aki vagy, nem pedig a szép szavak. Hogy képes vagy-e azzá válni, akinek valójában születtél, vagy inkább az egyszerűbbnek tűnő utat választod és úgy élsz, ahogyan mások elvárják tőled, miközben észre sem veszed, hogy az élet, amelyet élsz, nem is a tied.

Ezért hát 2014-re nem békét és boldogságot kívánok Neked, hanem erőt és kitartást ahhoz, hogy azzá az emberré tudj válni, akinek valójában lenned kell, hiszen ezáltal a béke és a boldogság is szívedbe költözik.

~ Csillagfényke ~

2013. december 26., csütörtök

Karácsonyi versike

Nálam karácsonyfát idén se keress,
nem lesz sem ajándék, sem ünnepi feles.
A színjátékot ezúttal is meghagyom másnak:
örülni egy pénzért megvásárolható tárgynak.
Az én ajándékom pénzben nem mérhető,
a szeretet-ajándék épp ezért
kevesek számára érthető.
Így hát láthatatlan csomagom
nem is kapják meg sokan,
csupán csak azok,
kiknek szívemben
kitüntetett helye van.
És ha úgy gondoltad,
 hogy idén kimaradsz,
nézz jól szét a
karácsonyfád alatt.
Aprócska csomagot keress
a derengő fényben,
s tudd, hogy mindig lesz,
ki jó szívvel gondol Rád
nem csak e jeles eseményen.

Békés, Boldog Karácsonyi Ünnepeket kívánok!


~ Csillagfényke ~