2019. május 18., szombat

Csakis vörös...

"S ha megkérdenéd tőlem, 
milyen szín lennék, 
én azt felelném Néked: 
Csakis vörös! 
Hisz vörösen ég a tűz, 
mely lángra lobbantotta 
Lelkemet!"


~ Csillagfényke ~

2019. január 29., kedd

Várlak...

Próbállak nem várni a nap minden egyes pillanatában, ám egész egyszerűen képtelen vagyok elnyomni magamban a várakozás érzését... 
Az eszem pontosan tudja, hogy talán soha nem fogsz megérkezni hozzám, a Lelkem mégsem képes feladni a várakozást...
Várlak hajnalban, várlak a kora reggeli fényben, várlak napközben és este, s várlak a késő éjszakai csendben... Várom, hogy megpillanthassalak, várom, hogy hozzám érj, várom, hogy átölelj... 
Minden szívdobbanásommal várlak...


~ Csillagfényke ~

2019. január 18., péntek

Nem találom a helyemet...

Álmatlanul forgolódsz az ágyadban éjszaka. 
Egyedül vagy, mégsem leled a helyedet. 
Szüntelenül keresed, mi okozza ezt a kényelmetlenséget, 
aztán hirtelen megvilágosodsz az éjjel kellős közepén.
Nem az ágy tehet róla, nem is a párna, vagy a paplan...
Azért nem találod a helyedet, mert Ő nincs melletted...
Mert a Te helyed mellette van, 
az Ő helye pedig melletted...


~ Csillagfényke ~

2018. december 8., szombat

Bekopogtál Lelkem kapuján...

Bekopogtál Lelkem kapuján, 
s míg Én ajtót nyitottam, 
ott álltál, s vártál némán. 

Szíved közben hevesen dobogott. 
Vajon ma kint maradok, 
vagy végre bejutok? 

Szemedben ragyogás, 
Lelkedben reménysugár. 
Ha ma bejutok, 
a boldogság végre rám talál? 

S miközben Én az ajtóhoz siettem, 
Lelkem repesett az örömtől 
szüntelen, s hevesen. 

Hisz oly régóta vártam már jöttödre, 
hogy majdnem elfelejtettem, 
ez milyen nagy Csoda. 

Remegő kézzel nyúltam a kilincs után: 
Vajon Ő lesz az végre,
kire oly régóta vártam már? 

S miután lassan kitárult az ajtó, 
ott álltunk egymással szemben, 
mint két kisgyermek megszeppenve. 

Boldogságtól könnyes szemmel 
tekintettünk egymásra, 
hisz oly régóta vágytunk már 
egyre, s másra... 
de leginkább egymásra. 

S most végre itt vagy, 
s Én is itt vagyok. 
S ha nem bánod, 
akkor örökre maradok. 

~ Csillagfényke ~

(fotó: isuckatart28)

2018. november 25., vasárnap

Egyszer majd...

Egyszer majd jön Valaki az Életedbe, aki teljesen felforgatja a világodat, s benne mindent, amiben valaha is hittél. Lebont minden falat körülötted, amelyeket hosszú évek kemény munkájával építettél magad köré. Tükröt ad a kezedbe, hogy meglásd végre valódi önmagad benne, s mindeközben úgy szeret és fogad el - minden hibáddal és sérüléseddel együtt -, ahogyan azt korábban soha senki nem tette még... 
És Te - miután rádöbbentél, hogy miért is érkezett Ő az Életedbe -, végtelenül hálás leszel neki ezekért... 

Hogy megmutatta: másképp is lehet élni és szeretni.
Hogy megmutatta: mindaz, amit korábban lehetetlennek hittél, igenis létezik!
Hogy megmutatta, milyen is az, amikor valaki feltétel nélkül szeret és minden rezdülésével emeli Lelkedet.

Egyszer majd jön Valaki az Életedbe... s az a Valaki talán majd Én leszek...


~ Csillagfényke ~