2022. március 1., kedd

Bocsásd meg a múltat, hogy békére lelj a jelenben…

“A megbékélésnek nem helyszíne, hanem ideje van.”

~ Száraz Miklós György ~

Az elmúlt napok eseményei ismét megrengették a világot. Az immáron két éve tartó pandémia után azt reméltük, hogy tanultunk a korábban elkövetett hibáinkból és nem aljasodik le az emberiség annyira, hogy háborúba kezdjen. Nem így történt…

Anélkül, hogy elmélyednék az orosz-ukrán konfliktushoz vezető okok boncolgatásában, inkább a kialakult helyzet mögött meghúzódó energetika kapcsán szeretnék néhány dologra rávilágítani.

Minden bizonnyal tisztában vagytok vele, hogy egy radikális átalakulási folyamat kellős közepén vagyunk épp, melynek részeként egész egyszerűen minden régi minőség, energia elkezdett tisztulni. Sokan ezt úgy élik meg, hogy minden irányból dől a trágyalé… És hogy mi ennek az oka?

A könnyebb megértés okán mondok egy példát. Tegyük fel, hogy van egy poharad, az alján egy kevéske vízzel, ami régóta az asztalon áll, ezért már kissé zavaros a benne lévő folyadék. Hiába töltöd tele a poharadat friss, szűrt vízzel, az alján lévő posvány ugyanúgy beszennyezi a gondosan megtisztított vizedet is, így a végeredmény továbbra sem lesz túl kívánatos.

Ha képes vagy elvonatkoztatni a pohártól és egy kicsit szétnézel magad körül, akkor észreveheted, hogy ugyanez zajlik nagyban is. Hiába vannak már itt az Új energiák, hiába próbáljuk magas szinten élni az életünket, addig, amíg nem hozunk felszínre mindent, és nem dolgozzuk ki magunkból mindazt, ami a régi minőségekhez tartozik, nem lesz igazán átütő erejű a változás, vagy csak ideig-óráig tudjuk megtartani azt az emelkedett állapotot. Véget ért a türelmi idő, nincs több halogatás. Ki kell pucolni mindent, aminek lejárt az ideje. Nincs többé kibúvó. Senkinek.

És hogy miről szól ez az egész háborús helyzet? Érzésem szerint a békétlenségről. Arra akar rávilágítani, hogy vegyük észre: egyéni szinten és a kollektív szintjén is ott vannak még a fel nem oldott traumák. Eljött az ideje ezeket meggyógyítani.

A minap telefonon beszéltem a 85 éves Mamámmal, a hogyléte felől érdeklődtem. Elmondta, hogy jól van, csak aggódik. Elmesélte, hogy a kialakult helyzet felhozta benne azokat a gyermekkori emlékeit, amikor az Édesanyjával, egy szekérrel menekültek a háború elől. Azóta több ismerősöm által is hasonló megélések jutottak el hozzám.

Az elmúlt évek során rengeteget dolgoztunk magunkon, hiszen oly sokan járjuk már a mély önismeret útját. Most álljunk meg egy kicsikét és segítsünk a szüleinknek, nagyszüleinknek, dédszüleinknek… Mindenkinek, aki valamilyen formában érintve van és volt a háborúk által. Ideje van a gyógyulásnak.

Arra kérlek, ha teheted, minden nap küldj feltétel nélküli szeretetet és békét azok számára, akiknek most a legnagyobb szükségük van rá. Azoknak, akik a háború borzalmait élik és azoknak is, akik valaha is érintve voltak általa.

És kérlek, hogy jelenléteddel és megértéseddel légy ott a szüleid, nagyszüleid, dédszüleid mellett. Nem baj, ha nem tudsz számukra megnyugtató választ adni a kérdéseikre, egyszerűen csak légy velük és tartsd nekik a teret. Áraszd feléjük a szeretetet, közben pedig képzeld azt, hogy ezáltal a lelkükből és minden sejtjükből kioldódik az összes trauma, amelynek energetikai lenyomata az idő feledésébe merült.

Elmesélek még egy megélést, mert úgy érzem, fontos üzenete van… Hétfőn délelőtt felhívott egy nagyon kedves Hölgy ismerősöm azzal a problémával, hogy nincs túl jól. Az energetikai kezelés során Földanya érzései és feszültsége jött felszínre, amelyet nekiálltunk szépen rendezni. A gyógyítási folyamat végén olyan dolog történt, amire egyikünk sem számított: a Nő gyengéden és megértően kinyújtotta a kezét a Férfi felé, majd a Férfi, kissé szégyenkezve tettei miatt (háború) és hogy egyáltalán megérdemli-e a Nő nagylelkűségét, büszkeségét félretéve, önmagát legyőzve megfogta a kezét, aki ebben a szent pillanatban felemelte a Férfit maga mellé (egy magasabb tudati szintre), ezáltal létre tudott jönni az EGYENSÚLY a két minőség között… Megható pillanat volt…

2022. február 10., csütörtök

Női és Férfi minőségeink a gyógyulás útján

Minden bizonnyal Ti is érzitek, hogy megint egy hatalmas változási folyamatban vagyunk éppen. Ez a transzformáció most sokak számára nehézkes, szenvedve élik meg az átalakulást, és többen jelezték, hogy fizikailag is megviseli őket ez az időszak (megfázásszerű tünetek, torokproblémák, végtagfájdalom, erős, migrénszerű fejfájás, belső láz, magas vérnyomás stb.).

Hogy pontosan mi zajlik most? Nos, 2022.02.02. és 2022.02.22. között egy igen erőteljes energetikai portál van nyitva, amely hatására Női és Férfi minőségeink indultak meg igen intenzíven a gyógyulás útján. Ennek hatásaként jön föl minden - de tényleg minden -, ami párkapcsolati szinten még rendezetlen bennünk és amiben még nem találtuk meg az egyensúlyt. 

Gyógyulnak hát kapcsolódásaink, gyógyul a bennünk lévő Isteni Férfi és Isteni Nő… Ám ennek ára van... Ez az ár pedig nem más, mint elengedni mindent, ami a régi minőséget, a régi energiákat és régi “világot” működtette, legyen szó alacsony rezgésű energiáról, elavult, káros hitrendszerekről, transzgenerációs mintákról, karmikus terhekről, esetleg jelen életben magunkra vett, de általunk “előszeretettel” működtetett viselkedési mintákról. 

A Vénusz és a Mars égi tánca hatására egyre közeledik a Nő és a Férfi energiája is egymás felé, ám tökéletes összhangba csak akkor kerülhetnek, ha mindent kipucoltunk, ami a régi minőségekhez tartozik. 

A kiegyenlítés időszakát éljük épp, ami bizony nem egyszerű, hiszen teljesen új alapokat rakunk le. Új jövőt építünk, olyat, amilyenre eddig még nem volt példa. Épp ezért nehéz most, hiszen a Régiben már képtelenek vagyunk megmaradni, az Újat viszont még nem látjuk, csak sejtjük, érezzük. A HIT az, ami át tud bennünket segíteni ezen az időszakon, no meg az erőteljes befelé figyelés és belső munka. 

Mindenkinek csodás alakulással teli időszakot kívánok az elkövetkezendő hetekre. 

2021. december 26., vasárnap

2022 - A Szer-elem éve

Az év utolsó napjai - és úgy általában december hava is - a visszatekintésről szólnak. Ez a pár nap a számvetés ideje, amikor végiggondoljuk, mennyi minden történt az életünkben egyetlen esztendő alatt, és mennyi álom van még, ami mind-mind megvalósításra vár. 
Az idei év rengeteg kihívást tartogatott mindannyiunk számára, ám a naptári év lezárultával még korántsem érnek véget teendőink. Az EGYÉNI FELELŐSSÉGVÁLLALÁS szerepe 2022-ben még inkább felerősödik, melynek következtében azoknak is döntést kell hozniuk, akik eddig nem tették: Kezükbe veszik végre a saját ÉLETük irányítását vagy sem? A lehetőség mindenki számára adott, ám nem mindenki fog vele élni. És ez így van RENDjén. 

Az idei Karácsony (is) igazán különleges, hiszen lehetőségünk volt arra, hogy letegyünk minden terhet, ami nem a miénk. Ti is éreztétek, hogy december 25-én mintha minden sokkal könnyebbé vált volna? Mintha a Világ összes gondja lekerült volna mindannyiunk válláról. Még mindig érzed a nyomást magadon, de ez a teher már sokkal kisebb. Ez már csak a TIÉD! 

Már nem akarod megváltani a világot, hiszen innentől kezdve csak egyetlen ember számít: TE! És itt jön képbe az egyéni felelősségvállalás kérdése, hiszen innentől kezdve már nem kívánsz más helyett dolgozni. Csak és kizárólag önmagadért teszel. És hogy tudd, ez nem önzőség! Felelősséget vállalsz önMAGODért! 


2022 a SZERELEM éve lesz, nem csak párkapcsolati szinten. Ha és amennyiben szorgosan haladsz az önismeret útján, úgy jövőre ráláthatsz arra, hogy életed mely területén és milyen mértékben működteted a SZER-elemet? Családi és baráti kapcsolataidban a szeretet a fő mozgatórugó? Na és mi a helyzet a párkapcsolatoddal? Az egymás iránt érzett feltétel nélküli szeretet lángol közöttetek, vagy más (érdek, kényszer, lustaság, gazdasági érdekközösség?) tart össze benneteket? És vajon a munkádban, hivatásodban a SZER-elemet éled és működted? Vagy még mindig kényszerpályán mozogsz, mert úgy hiszed, ezt kell tenned ahhoz, hogy olyan életet teremts magadnak, amire vágysz? Egyáltalán tisztában vagy vele, hogy a Lelked valójában mire is vágyik? Mered-e azt az ÁLMOT élni, amire a LELKED hív? Vagy még mindig befolyásol az, hogy mit gondolnak rólad mások? 

Van még néhány nap az évből, hogy átgondold ezeket a kérdéseket… 
Még nem késő! Indulj el befelé! 
Tudd, hogy soha nem késő, hogy meghalld Lelked szavát! 

“Az igazi szabadság a félelmektől való felszabadultság belső állapota.” 

~ Veres Mónika ~

2021. október 25., hétfő

Életünk legnagyobb szabotőre - A kishitűség...

Kishitűség. Látszólag csupán egy szó, mégis elképesztő hatalommal bír. Igen, jól gondolod: Feletted is hatalma van! Egészen addig, amíg hagyod neki. 
Ahhoz, hogy igazán megértsük, mint is jelent valójában a kishitűség, először definiálnunk szükséges magát a hitet. Számomra Szent Ágoston szavainál nem létezik precízebb megfogalmazás: 

“A hit azt jelenti, hogy az ember elhiszi, amit még nem lát. Ennek a hitnek pedig az a jutalma, hogy látni fogja azt, amiben hisz” 

Ez a gondolat mit is fejez ki valójában? Hinni valamiben - egy célban, egy ügyben, önmagadban - azt jelenti, hogy megvan benned a bizalom, a bizakodás, a bizonyosság, hogy amire oly nagyon vágyik a lelked, azt kitartó munkával, cselekvéssel és türelemmel el fogod érni. Rendelkezel tehát egyfajta ősbizalommal, tudva, hogy amiért tevékenyen és aktívan teszel, azt előbb-utóbb megvalósítod, eléred, megteremted. 

(fotó by Molnár Lindi)
Hogyan tudod a legegyszerűbben megteremteni önmagad számára a vágyott életet? Egyszerű vizualizációval. Hiszen ha lelki szemeiddel KÉPes vagy látni azt, ami még nincs ott a fizikai valóságodban, akkor már van KÉPed róla, tehát nem vagy többé KÉP-telen rá. 

A kishitűség tehát ezt a KÉPességet veszi el tőled. Olyan, mint egy fátyol, amely lelki szemeid - harmadik szemed - elől fedi el a teremteni kívánt valóságodat. Ugye érted már, miért is van akkora hatalma a kishitűségnek? Hát ezért! 

Ám azt se feledd: hatalma csak annak van feletted, amit felruházol vele. A döntés végső soron mindig a Tiéd.

2021. szeptember 6., hétfő

Minden út egyetlen lépéssel kezdődik...

Minden út egyetlen lépéssel kezdődik, tartja a mondás… És valóban... 
Ha elindulsz a hegycsúcsot meghódítani, akkor sem azzal kezded, hogy egyszer csak ott teremsz a tetején. Elindulsz az úton, egyik lábadat teszed a másik elé, lesznek akadályok, lesznek nehézségek, amelyekkel meg kell birkóznod abban az adott helyzetben, de Te mégis mész tovább töretlenül, mert valami hajt legbelül. Egy vágy… Annak a vágya, hogy felérj a hegy csúcsára. 
Időként könnyedén megy az előrehaladás, időnként viszont azon gondolkodsz, hogy szíved szerint visszafordulnál. Időnként szükséged van némi pihenőre, hogy megállj és elmerengj azon, vajon miért is indultál el az úton? Meg hogy egyáltalán hová tartasz, mi a célod ezzel az egésszel? 
Közben pedig egyre csak hajt valami, valami megmagyarázhatatlan érzés. Csak mész töretlenül, néha már iszonyatosan hasogatnak a lábaid, fáj minden porcikád, elképesztő fáradtság van rajtad, de Te mész tovább, mint egy megszállott, egyszerűen nem tudsz mást tenni. Csak mész, követed az álmaidat, valami belső, megmagyarázhatatlan késztetésre… 
Aztán egyszer csak ott vagy... Megérkezel... Lehet, hogy erre hosszú évek után kerül sor, de az is lehet, hogy ez csak hónapokat vagy napokat jelent az életedben, ám egyszer csak ott vagy. 
De már más vagy, teljesen más. Már nem az az ember vagy, aki elindultál egykoron az úton. Sokkal több vagy… már az út is Te magad vagy…

(Csúcsos-hegy, Nadap, fotó by Molnár Lindi)