2018. szeptember 9., vasárnap

Lámpás a sötétben...

Vasárnap kora délután van, sétálok hazafelé, át a zebrán a buszmegálló irányába. Roma srác sietve elrobog mellettem, majd olyan másfél méter távolságról visszafordul – közben egy pillanatra sem áll meg, csak rohan tovább – és azt mondja a szemembe nézve: "De jó Nő vagy, csak kár, hogy nem az enyém!" Akartam mondani neki valami frappánsat, de aztán rájöttem, hogy nem volt ebben a kijelentésében semmi sértő vagy bántó, hiszen teljesen reálisan látja a dolgokat... úgyhogy egy mosollyal az arcomon csendben sétáltam tovább… 

És hogy miért meséltem el mindezt? Azért, hogy lásd: az Élet sokszor a legváratlanabb szituációk formájában adja a tudtodra a legnyilvánvalóbb tényeket. Hogy jó Nő / Férfi vagy, hogy tehetséges vagy, hogy szeretetre méltó vagy! Olyan dolgokra, amelyeket egyszerűen sokan képtelenek elhinni magukról. 

Járom a világot, figyelem az embereket és elborzadva látom, hogy mennyien nincsenek tisztában a saját értékeikkel. Hogy nem csak a tinédzserek, de a fiatal és idősebb felnőttek egy része is iszonyatos önbizalomhiányban szenved. És nem, nem hiszem, hogy ez mind a média torzító hatásának köszönhető… De mondd, hová tart az a világ, ahol nincsenek határozott, önmagukban hinni képes emberek, akik példaként szolgálhatnak másoknak? Egy önbizalomhiányos felnőtt milyen példát mutat a saját gyermekének? 


Ahogy Müller Péter írja: „Minden hit alapja az, ha hiszel magadban. Nem a célodban, nem az eszményeidben, nem az elképzelt jövendődben - hanem önmagadban.” 

Igen, erre kell törekednünk minden áldott nap! Hinni önmagunkban! Itt az idő végre elhinni, hogy bármire képes vagy, amit csak megálmodtál magadnak! Hiszem és tudom, hogy Lámpás vagyok a Sötétben, amely irányt mutat… Vedd végre a kezedbe saját Sorsodat és légy Te is saját Életed Lámpása… Ragyogj hát!

~ Csillagfényke ~

2018. szeptember 2., vasárnap

A titok...

- Tudod arra gondoltam, elárulok neked egy titkot!
- Igen? És mi lenne az?
- A titok az, hogy valójában nincs is titok... Minden kérdésre, ami felmerül benned, a válasz is ott lakozik a lelked legmélyén. Csupán annyit kell tenned, hogy lecsendesítsd az elméd és megkeresd magadban a választ... Mert tudod hogy van ez? Ha a Jóisten kihívás elé állított, akkor bizony erőt is kaptál tőle, hogy megbirkózz vele...


~ Csillagfényke ~

2018. július 23., hétfő

Közünk van egymáshoz...

Jó ideje próbálok rájönni, mikor is fedeztem fel magamban az érzést, hogy szeretlek? És minél többet gondolkodom, annál biztosabb vagyok benne, hogy az irántad érzett szerelmem nem evilági... Nem most szeretlek először és tudom, hogy nem is utoljára... Lelkeink felismerték egymást, s abban a szent pillanatban, amikor ez megtörtént, emlékezni kezdtek... Mi talán észre sem vettük ezt a pillanatot, olyan észrevétlenül köszöntött ránk, mégis minden olyan csodálatosan ismerősnek tűnt, mintha nem először történne meg velünk... Akkor és ott mindketten tudtuk és éreztük: közünk van egymáshoz!


~ Csillagfényke ~

2018. július 13., péntek

Engedd el!

Olykor a legtöbb, amit önmagadért tehetsz, ha elengeded az irányítást és csak sodródsz az árral... Szóval feküdj fel a vízre és hagyd, hogy vezessen! A folyó úgyis jobban tudja, hol kell, hogy partra vessen...


~ Csillagfényke ~

2018. július 7., szombat

A hozzád vezető út...

Mert akinek vagy aminek meg kell érkeznie az Életedbe, az ilyen, vagy olyan módon, de megleli a hozzád vezető utat...


~ Csillagfényke ~