2022. július 9., szombat

Szeretet mindenek felett…

Az elmúlt időszakban rengeteg felismerés, ráeszmélés és még több tanítás érkezett meg hozzám a társválasztás témakörében, amelyekért nagyon hálás vagyok. Egy felismerés kapcsán viszont én is csak most váltam teljesen befogadóvá. 

A Női Lélek alapvető igénye, hogy az érzelmein keresztül élje meg női mivoltát, feltárja a lelke legrejtettebb zegzugaiban megbújó sérüléseket és azokat felhozva a tudattalanból a tudatosba elkezdjen önmagán dolgozni. Téves gondolat, ha úgy véljük, hogy a Férfi Lélek ezzel nem foglalkozik, vagy nem olyan mértékben, ahogy a Nő teszi.

Mi Nők sokkal könnyedebben lépünk erre az útra és merülünk alá a tudatalatti világába, hogy onnan gyógyuljunk, ráadásul a Nő Lelke legmélyéig hatolóan tudja, hogy a közösség megtartó ereje milyen fontos az életében, legyen szó családi kötelékről, barátságról, vagy egyéb közösségekről. Mi Nők mindig az Együttben gondolkodunk, így problémáink - legyenek azok akár fizikaiak, akár lelkiek - meg-OLD-ásában van kihez fordulnunk, hiszen töretlenül hiszünk a kisebb-nagyobb közösségekben, amelyeknek részesei vagyunk. 

Ezzel szemben a Férfi végtelenül magányos. Egyedül van. De úgy istenigazából egyedül… Nincs senki, aki előtt teljesen kitárulkozhatna. Sokszor még barátoknak is híján van, vagy még ha akadnak is “barátok”, a velük való kapcsolat nem olyan mély és bizalmas, hogy a lélek dolgairól érdemben tudnának értekezni. A Férfi az Együtt helyett az Egyedült tapasztalja, így hát küzd, mint malac a jégen. 

Drága Nőtársaim! Legyünk hát együttérzőbbek és megértőbbek Férfi társainkkal szemben, hiszen Ők egyedül járják azt az utat, amin mi együtt haladunk, egymást segítve. 

Drága Férfiak! Ti pedig legyetek elég bátrak ahhoz, hogy elfogadjátok a Nő segítségét, ha felajánlja Nektek a támogatását. Ettől véletlenül sem lesztek gyengék, vagy sebezhetőek… Sőt! 

Szeretet van, mindenek felett! 

Áldás kísérjen mindannyiunkat Utunkon!

2022. május 24., kedd

Szeresd azt, akitől az Életet kaptad…

Szeretnék elmesélni Neked egy történetet…

Valamikor 2020 őszén egy Pilisben tett kirándulás során apró természeti kincsekkel tértem haza, melyek között lapult két gyönyörűséges makk is. Ezek sokáig a könyvespolcomat díszítették, ám a tavasz közeledtével a két apróság addig áthatolhatatlannak tűnő termésfala egyszer csak elkezdett megnyílni és apró kis hajtások jelentek meg rajtuk. Ekkor valamilyen belső indíttatás hatására ledugtam őket az előszobában áttelelő muskátlik mellé a földbe, gondolván: “Ha élni akartok, akkor tessék, tőlem megkapjátok rá a lehetőséget!”

Ők pedig bizony élni kívántak, nem is akárhogy, így tavaszra már volt két drága kis tölgymagoncom. Miután gyorsan kinőtték a balkonládát, helyet kerestem nekik a kertben, s végre megízlelték, milyen a valódi szabadság, ahol nem kell a helyszűke miatt feszengeni.

Közben úgy hozta az élet, hogy ősszel költöznöm kellett, s elhagytam a rezidenciát, de nem volt szívem otthagyni a két kicsi tölgyfácskát. Jöttek hát velem, először csak cserépbe, bár lelkesen kerestem, hol lelhetnének végleges nyughelyre. Lévén, hogy albérletből albérletbe költöztem, nem találtam méltó helyet két tölgy-gyermekemnek. Látszólag senkinek sem kellettek, s már kezdtem lemondani arról, hogy megtaláljam nekik a tökéletes földet. Jött egy újabb tél, s ők békésen átaludták a zord évszakot, s a tavasz közeledtével sokáig azt hittem, fel is adták végleg a harcot. Ám aztán egyszer csak leveleket hozott mindkét tölgymagonc, s úgy megörültem neki, hogy döntöttem. Ha törik, ha szakad, új otthonra lelnek, s hamar meg is lett a terv: legközelebb jöttök velem Szentesre.

Mikor először megindult a két makkban az élet, már akkor tudtam, hogy ők nyújtják számomra és Szeretteim számára majd a védelmet. A pilisi erdők varázslatos energiáival táplálva óvnak-védenek mindenkit, s szerencsések azok, akik az életüket a közelükben élhetik. Mikor legközelebb hazaindultam Családot látogatni, jött velem a két kis drága nagy világot látni. Utaztunk vagy 200 kilométert, ejj, de nagyon jó volt megérkezni, Apunak nem is szóltam előre, gondoltam majd jó kis meglepetés éri.

Örült is neki, láttam, ahogy felragyog az arca, mikor meséltem neki, hogy hosszú kalandozás után megérkezett a pilisi erdők két fiatala sarja. Azt is éreztem, hogy a két kis magonc nem egy helyre fog kerülni: egyik Édesapám szülői házánál, a másik pedig gyermekkorom helyszínén fog végleg földbe kerülni. A pár napos otthonlét során nem volt időnk együtt elültetni őket, úgyhogy rábíztam Apura ezt a nemes cselekedetet.


Ma délelőtt írta, hogy “Földben a magoncok. Egyik itt, a másik ott!” Lelkem azonnal repesni kezdett, s szemeim könnyel, Szívem hálával csordultig megtelt. Pityeregve hívtam fel Édesapámat, hogy elmondjam neki, mennyire szeretem, s hogy “Köszönöm, hogy vagy Nekem! Köszönöm, hogy bár messze élünk egymástól, de hagyod, hogy a magam módján vigyázzak Rád a távolból…”

Akkor, abban a pillanatban értettem meg az egyik legnagyobb tanítást: “Nőként igazán szeretni csak akkor vagy képes életedben a Férfit, ha tiszta szívedből elfogadod és szereted azt az Egyet, akinek az Életedet köszönheted!”

Igaz ez a tanítás a másik nemet nézve is: “Férfiként igazán szeretni csak akkor vagy képes életedben a Nőt, ha tiszta szívedből elfogadod és szereted azt az Egyet, akinek az Életedet köszönheted!”

Legyen hát a zárszava ennek a kis történetnek az, hogy “Tiszta szívedből szeresd azt a Férfit és azt a Nőt, akiktől az Életedet kaptad…”

2022. április 4., hétfő

A Szív útja...



Ezredéves álarcok
és világi játszmák
útvesztője között,
bár a Lélek a Fényt kereste,
magára mégis sötét gúnyákat öltött.

Hordta is rongyait
ezer éveken keresztül,
bár legbelül tudta jól,
hogy ezáltal előrébb
Lelke bizony nem kerül.

Eljött hát Életében
az a szent pillanat,
amikor ráeszmélt arra,
hogy ez a belső harc
önmagával parttalan.

S miként a Szív útnak indul,
a Test is gyógyulásnak ered,
hisz tudja jól,
hogy ez tovább
így már többé nem mehet.

S mi egykoron Egy volt,
az többé külön-külön
már nem létezhet.
A Teremtő színe előtt
most újra Eggyé éledhet.

~ Molnár Lindi ~

2022. március 31., csütörtök

2022.04.01. - Újhold, Új Kezdet

A holnap reggel (április 1., 8:24) születő Újholddal ismét varázslatos pillanatához érkezünk az évnek, hiszen a március 20-i tavaszi napéjegyenlőséget követően ez lesz a 2022-es asztrológiai újév első Újholdja.

És hogy miért olyan fontos ez? Szerintem azért, mert minden Újhold egy Új Kezdetet szimbolizál az életünkbe, most viszont ebben az indulásban az oly régóta vágyott Új Élet Kezdetének energiája is benne lakozik.  

Jelen időszakunkban lehetőséget kapunk arra, hogy felismerjük és kidolgozzuk magunkból mindazokat a “régi” energiákat, mintákat, amelyek nem engedik, hogy teljes egészében megérkezzünk az Újba, illetve egyfajta vizsgaidőszakban is vagyunk, hiszen számot kell adnunk mindarról a tudásról, amelyet az elmúlt évek során elméletben már oly jól elsajátítottunk, most viszont a gyakorlatban működtetve, a tettek mezejére lépve szükséges a nagy Égi Vizsgabizottság előtt helytállnunk.  

Véleményem szerint ebben az időszakban kulcsfontosságú szerepe van annak, hogy milyen mértékben vagyunk képesek kivonni energiáinkat a kollektív gondolatmezőből, hiszen így teremtünk magunk számára lehetőséget egy önálló, szabad, manipuláció-mentes létezésre, amelyet már a harmónia és szeretet energiái hatnak át.

Annak érdekében, hogy minél könnyebben meg tudjuk teremteni saját magunk számára ezt a vágyott életet, összeállítottam egy Napindító és Napzáró behívó szöveget, amelynek célja a Legmagasabb Isteni Önvalóddal való kapcsolatfelvétel mellett az, hogy reggelente minél hatékonyabban és könnyedebben be tudd hívni életedbe a legfényesebb jövőd felé vezető eseményeket, esténként pedig minél egyszerűbben el tudd engedni mindazokat az energiákat, amelyek már nem szolgálják spirituális fejlődésedet. 

Napindító behívás

“Én, jelen életemben XY-ként (születéskori név) született Lélek, igényt tartok saját, szuverén önállóságomra, saját szabadságomra, manipuláció-mentes létezésemre, igényt tartok arra, hogy a Fénylényként, aki vagyok ebben a testben, tökéletes vagyok, maga a harmónia és a szeretet vagyok. Igényt tartok arra, hogy ezt megéljem, hogy valódi lényem esszenciája át tudja mosni, át tudja járni összes sejtem, hogy valódi lényem energiája kitáguljon, kiáradjon, betöltse lényem. 

Én átadom az irányítás a Legmagasabb Isteni Önvalómnak, hogy vezessen el engem azokhoz a szinkron eseményekhez, amik a mai napra számomra a lehető legjobbak, és amik a legfényesebb jövőm felé vezetnek engem. A Teremtő áldása kísérjen utamon.”

Napzáró behívás

“Én, jelen életemben XY-ként (születéskori név) született Lélek, igényt tartok saját, szuverén önállóságomra, saját szabadságomra, manipuláció-mentes létezésemre, igényt tartok arra, hogy a Fénylényként, aki vagyok ebben a testben, tökéletes vagyok, maga a harmónia és a szeretet vagyok. Igényt tartok arra, hogy ezt megéljem, hogy valódi lényem esszenciája át tudja mosni, át tudja járni összes sejtem, hogy valódi lényem energiája kitáguljon, kiáradjon, betöltse lényem. 

Én átadom az irányítás a Legmagasabb Isteni Önvalómnak, akitől kérem, hogy esténként segítsen kitisztítani belőlem mindazokat az energiákat, amiket fénytestemből, energiarendszeremből már el tudok engedni, és amelyekre többé már nincs szükségem, nem szolgálják spirituális fejlődésem.  A Teremtő áldása kísérjen utamon, s vigyázzon Rám addig is, míg Én az álmok birodalmát járom.”

Bízom benne, hogy segítségetekre lesz ez a reggeli és esti kis "szertartás". :)

Csodás teremtésekkel teli napokat kívánok Nektek!

2022. március 1., kedd

Bocsásd meg a múltat, hogy békére lelj a jelenben…

“A megbékélésnek nem helyszíne, hanem ideje van.”

~ Száraz Miklós György ~

Az elmúlt napok eseményei ismét megrengették a világot. Az immáron két éve tartó pandémia után azt reméltük, hogy tanultunk a korábban elkövetett hibáinkból és nem aljasodik le az emberiség annyira, hogy háborúba kezdjen. Nem így történt…

Anélkül, hogy elmélyednék az orosz-ukrán konfliktushoz vezető okok boncolgatásában, inkább a kialakult helyzet mögött meghúzódó energetika kapcsán szeretnék néhány dologra rávilágítani.

Minden bizonnyal tisztában vagytok vele, hogy egy radikális átalakulási folyamat kellős közepén vagyunk épp, melynek részeként egész egyszerűen minden régi minőség, energia elkezdett tisztulni. Sokan ezt úgy élik meg, hogy minden irányból dől a trágyalé… És hogy mi ennek az oka?

A könnyebb megértés okán mondok egy példát. Tegyük fel, hogy van egy poharad, az alján egy kevéske vízzel, ami régóta az asztalon áll, ezért már kissé zavaros a benne lévő folyadék. Hiába töltöd tele a poharadat friss, szűrt vízzel, az alján lévő posvány ugyanúgy beszennyezi a gondosan megtisztított vizedet is, így a végeredmény továbbra sem lesz túl kívánatos.

Ha képes vagy elvonatkoztatni a pohártól és egy kicsit szétnézel magad körül, akkor észreveheted, hogy ugyanez zajlik nagyban is. Hiába vannak már itt az Új energiák, hiába próbáljuk magas szinten élni az életünket, addig, amíg nem hozunk felszínre mindent, és nem dolgozzuk ki magunkból mindazt, ami a régi minőségekhez tartozik, nem lesz igazán átütő erejű a változás, vagy csak ideig-óráig tudjuk megtartani azt az emelkedett állapotot. Véget ért a türelmi idő, nincs több halogatás. Ki kell pucolni mindent, aminek lejárt az ideje. Nincs többé kibúvó. Senkinek.

És hogy miről szól ez az egész háborús helyzet? Érzésem szerint a békétlenségről. Arra akar rávilágítani, hogy vegyük észre: egyéni szinten és a kollektív szintjén is ott vannak még a fel nem oldott traumák. Eljött az ideje ezeket meggyógyítani.

A minap telefonon beszéltem a 85 éves Mamámmal, a hogyléte felől érdeklődtem. Elmondta, hogy jól van, csak aggódik. Elmesélte, hogy a kialakult helyzet felhozta benne azokat a gyermekkori emlékeit, amikor az Édesanyjával, egy szekérrel menekültek a háború elől. Azóta több ismerősöm által is hasonló megélések jutottak el hozzám.

Az elmúlt évek során rengeteget dolgoztunk magunkon, hiszen oly sokan járjuk már a mély önismeret útját. Most álljunk meg egy kicsikét és segítsünk a szüleinknek, nagyszüleinknek, dédszüleinknek… Mindenkinek, aki valamilyen formában érintve van és volt a háborúk által. Ideje van a gyógyulásnak.

Arra kérlek, ha teheted, minden nap küldj feltétel nélküli szeretetet és békét azok számára, akiknek most a legnagyobb szükségük van rá. Azoknak, akik a háború borzalmait élik és azoknak is, akik valaha is érintve voltak általa.

És kérlek, hogy jelenléteddel és megértéseddel légy ott a szüleid, nagyszüleid, dédszüleid mellett. Nem baj, ha nem tudsz számukra megnyugtató választ adni a kérdéseikre, egyszerűen csak légy velük és tartsd nekik a teret. Áraszd feléjük a szeretetet, közben pedig képzeld azt, hogy ezáltal a lelkükből és minden sejtjükből kioldódik az összes trauma, amelynek energetikai lenyomata az idő feledésébe merült.

Elmesélek még egy megélést, mert úgy érzem, fontos üzenete van… Hétfőn délelőtt felhívott egy nagyon kedves Hölgy ismerősöm azzal a problémával, hogy nincs túl jól. Az energetikai kezelés során Földanya érzései és feszültsége jött felszínre, amelyet nekiálltunk szépen rendezni. A gyógyítási folyamat végén olyan dolog történt, amire egyikünk sem számított: a Nő gyengéden és megértően kinyújtotta a kezét a Férfi felé, majd a Férfi, kissé szégyenkezve tettei miatt (háború) és hogy egyáltalán megérdemli-e a Nő nagylelkűségét, büszkeségét félretéve, önmagát legyőzve megfogta a kezét, aki ebben a szent pillanatban felemelte a Férfit maga mellé (egy magasabb tudati szintre), ezáltal létre tudott jönni az EGYENSÚLY a két minőség között… Megható pillanat volt…