Van az úgy, hogy hiába teszed bele
szíved-lelked, csak nem akarnak valóra válni azok az álmok... Hosszú
hetek és hónapok munkája van mögötted, és bár úgy érzed, minden tőled
telhetőt megtettél, a siker még sem akar beköszönteni... és egyszer csak
eljutsz arra a pontra, amikor hangosan és érthetően kimondod:
'Feladom!'
Te,
aki vakon hittél a sikerben és nem érdekelt, mások mit mondanak, vagy
milyen vehemenciával próbálnak meg lebeszélni, Te, aki hitted, hogy meg
tudod csinálni, egyszer csak azt mondod: elfogyott az erőm és vége!
Befejeztem!
Megadod
magad az Élet előtt és csak potyognak a könnyeid... végeláthatatlan
tengerré duzzadva adják a világ tudtára, hogy összetörtél... Darabjaid
szanaszét terülve fekszenek a padlón, mint az asztalról levert félig
teli borospohár, mely édes vörös nedűjének minden egyes cseppjét
szétfolyatta már...
Lesújtva
és megsemmisülve várod, hogy vége legyen a világnak, ám a megváltás
csak nem akar jönni. A Föld ugyanúgy forog tovább, mintha mi sem történt
volna... Valójában csak a Te világod omlott össze... ráadásul rajtad
kívül senki sem vette észre...
Vársz,
csak vársz, a végén már magad sem tudod, mire... aztán hirtelen
megszólal benned egy hang és azt mondja: 'Ideje felállni, pihentél már
eleget!' Nem kérdezed az okát, nem firtatod, hogy ki és miért kért erre,
egyszerűen csak engedelmeskedsz neki: felállsz, letörlöd könnyeid,
lerázod magadról a port és megteszed az első lépéseket... Ismét! Hiszen
hányszor végigcsináltad már ezt!
Magad
sem tudod miért, de mész tovább... Mert valami, ott legbelül nem hagy
nyugodni és hajt előre... Mert az álmok már csak ilyenek... nem hagyják,
hogy feladd! Ha pedig valamiért érdemes küzdeni, akkor bizony azok az
álmaid! Mert az álmok visznek bennünket tovább... előre!
Igen,
megtörtem! Igen, egy pillanatra elfelejtettem, miért is küzdök
valójában, de már tudom, hogy mennem kell tovább az utamon, amely ugyan
göröngyös, de az enyém! És nincs az a pénz, amiért lemondanék róla! Nem
akarok egy lenni a sok közül és nem is vagyok az, hiszen engem az álmaim
vezetnek! Ők visznek előre, őket követem és tudod mit? Inkább térdre
esem százszor, minthogy egyszer is lemondjak róluk! Könnyekkel írt
álmok...
~ Csillagfényke ~
~ Csillagfényke ~

