Sok pofont kaptam már az Élettől,
bántást onnan, ahonnan soha nem vártam volna, szeretet és törődést
attól, akitől még csak remélni sem mertem, de ma már tudom jól, hogy
mindennek úgy kellett történnie, ahogy megesett. Mert bár pokolian
fájtak azok a pofonok és minden egyes bántás, mint egy hegyes tőr, a
lelkemig hatolt, mégis megérte, mert megtanított arra, hogy ne legyenek
elvárásaim senkivel szemben. Ahol elvárás van, ott csak csalódás érhet.
Semmi más. Arra meg kinek van szüksége?
~ Csillagfényke ~