Van az úgy, hogy minden próbálkozásod ellenére az Élet úgy pofán ver,
hogy a földön végzed totálisan megsemmisülve. A fájdalomtól a porban
fetrengve folyton csak azon jár az eszed, hogy most jött el a pillanat,
hogy feladd, hiszen már épp elég jól ismered a vérrel áztatott por
mocskos ízét a szádban.
Aztán átvillan az agyadon egy
kósza gondolat, ami akarva-akaratlanul mosolyt csal az arcodra. Rájössz,
hogy az egész Élet egy nagy hullámvasút, tele hullámhegyekkel és
hullámvölgyekkel, de ahhoz, hogy feljuss a legmagasabb csúcsra, előbb
meg kell járnod a legmélyebb völgyet is, hiszen valahogy lendületet kell
venned. Ez mindig jusson eszedbe, mikor az Élet újból és újból térdre
kényszerít! Feladni könnyű! Igazi bátorság ahhoz kell, hogy felállj és
bebizonyítsd, igenis képes vagy bármire!
~ Csillagfényke ~


