2022. december 21., szerda

Sorsforduló



A téli napforduló idején, ahogy fordul a sorskerék, lehetőséget biztosít a változásra a csillagos ég.
S ki saját sorskerekét tiszta szívvel és szándékkal megforgatja, annak mérhetetlen boldogság lesz a jutalma.
Ajándék, melyet a Teremtő számára készített, s mely által a Mennyország Kapuján beléphet.

~ Molnár Lindi ~

2022. november 10., csütörtök

A Boldogságot választom...


A Boldogságot választom...

Mi a legnagyobb szolgálattétel?
Nem az, hogy harcolunk a Sötéttel.
A titok csupán annyi: merjük
Önmagunk boldogságát választani!
Hiszen ha mindenki felemeli
Önmagát a Szeretet Fényébe,
Többé nem lesz hatalma, s
létjogosultsága a Sötétnek.

~ Molnár Lindi ~

2022. november 7., hétfő

Napi LélekOLDás


“ÉN, jelen életemben XY-ként (születéskori neved) született LÉLEK az ITT és MOST Szent Terében meghozom azt a szívből jövő döntést, hogy elengedek minden múltbéli dolgot - vonatkozzon az jelen életem és/vagy előző életeim bármelyikének történéseire -, ami bármiféle negatív kötődéssel bír számomra.

Az ITT és MOST Szent Terében kinyilvánítom azon szándékomat, mely szerint elengedem minden régi valóságom energiáját, amely nincs összhangban jelen életemre vonatkozóan eredendően magammal hozott Szívbéli Igaz Vágyaimmal, azaz Isteni Kódjaimmal.

Az ITT és MOST Szeretet Terében feloldom minden korábban megfogalmazott, jövőre vonatkozó teremtő szándékomat, amely ezen régi valóságokhoz, vagy azokhoz az egykori társakhoz kapcsolódnak, akik már nem részei jelen életemnek, valóságomnak és jövőképemnek.

Szeretettel üdvözlöm életemben az új energiákat, új lehetőségeket, új társakat, amelyek és akik spirituális fejlődésemet támogatják és szolgálják. Hatalmamban áll a SZABAD ENERGIA rezgését választani, mely Hatalmamat ettől a Szent Pillanattól fogva a mindennapok szintjén gyakorlom és élem!

Áldás! Áldás! Áldás!

2022. július 9., szombat

Szeretet mindenek felett…

Az elmúlt időszakban rengeteg felismerés, ráeszmélés és még több tanítás érkezett meg hozzám a társválasztás témakörében, amelyekért nagyon hálás vagyok. Egy felismerés kapcsán viszont én is csak most váltam teljesen befogadóvá. 

A Női Lélek alapvető igénye, hogy az érzelmein keresztül élje meg női mivoltát, feltárja a lelke legrejtettebb zegzugaiban megbújó sérüléseket és azokat felhozva a tudattalanból a tudatosba elkezdjen önmagán dolgozni. Téves gondolat, ha úgy véljük, hogy a Férfi Lélek ezzel nem foglalkozik, vagy nem olyan mértékben, ahogy a Nő teszi.

Mi Nők sokkal könnyedebben lépünk erre az útra és merülünk alá a tudatalatti világába, hogy onnan gyógyuljunk, ráadásul a Nő Lelke legmélyéig hatolóan tudja, hogy a közösség megtartó ereje milyen fontos az életében, legyen szó családi kötelékről, barátságról, vagy egyéb közösségekről. Mi Nők mindig az Együttben gondolkodunk, így problémáink - legyenek azok akár fizikaiak, akár lelkiek - meg-OLD-ásában van kihez fordulnunk, hiszen töretlenül hiszünk a kisebb-nagyobb közösségekben, amelyeknek részesei vagyunk. 

Ezzel szemben a Férfi végtelenül magányos. Egyedül van. De úgy istenigazából egyedül… Nincs senki, aki előtt teljesen kitárulkozhatna. Sokszor még barátoknak is híján van, vagy még ha akadnak is “barátok”, a velük való kapcsolat nem olyan mély és bizalmas, hogy a lélek dolgairól érdemben tudnának értekezni. A Férfi az Együtt helyett az Egyedült tapasztalja, így hát küzd, mint malac a jégen. 

Drága Nőtársaim! Legyünk hát együttérzőbbek és megértőbbek Férfi társainkkal szemben, hiszen Ők egyedül járják azt az utat, amin mi együtt haladunk, egymást segítve. 

Drága Férfiak! Ti pedig legyetek elég bátrak ahhoz, hogy elfogadjátok a Nő segítségét, ha felajánlja Nektek a támogatását. Ettől véletlenül sem lesztek gyengék, vagy sebezhetőek… Sőt! 

Szeretet van, mindenek felett! 

Áldás kísérjen mindannyiunkat Utunkon!

2022. május 24., kedd

Szeresd azt, akitől az Életet kaptad…

Szeretnék elmesélni Neked egy történetet…

Valamikor 2020 őszén egy Pilisben tett kirándulás során apró természeti kincsekkel tértem haza, melyek között lapult két gyönyörűséges makk is. Ezek sokáig a könyvespolcomat díszítették, ám a tavasz közeledtével a két apróság addig áthatolhatatlannak tűnő termésfala egyszer csak elkezdett megnyílni és apró kis hajtások jelentek meg rajtuk. Ekkor valamilyen belső indíttatás hatására ledugtam őket az előszobában áttelelő muskátlik mellé a földbe, gondolván: “Ha élni akartok, akkor tessék, tőlem megkapjátok rá a lehetőséget!”

Ők pedig bizony élni kívántak, nem is akárhogy, így tavaszra már volt két drága kis tölgymagoncom. Miután gyorsan kinőtték a balkonládát, helyet kerestem nekik a kertben, s végre megízlelték, milyen a valódi szabadság, ahol nem kell a helyszűke miatt feszengeni.

Közben úgy hozta az élet, hogy ősszel költöznöm kellett, s elhagytam a rezidenciát, de nem volt szívem otthagyni a két kicsi tölgyfácskát. Jöttek hát velem, először csak cserépbe, bár lelkesen kerestem, hol lelhetnének végleges nyughelyre. Lévén, hogy albérletből albérletbe költöztem, nem találtam méltó helyet két tölgy-gyermekemnek. Látszólag senkinek sem kellettek, s már kezdtem lemondani arról, hogy megtaláljam nekik a tökéletes földet. Jött egy újabb tél, s ők békésen átaludták a zord évszakot, s a tavasz közeledtével sokáig azt hittem, fel is adták végleg a harcot. Ám aztán egyszer csak leveleket hozott mindkét tölgymagonc, s úgy megörültem neki, hogy döntöttem. Ha törik, ha szakad, új otthonra lelnek, s hamar meg is lett a terv: legközelebb jöttök velem Szentesre.

Mikor először megindult a két makkban az élet, már akkor tudtam, hogy ők nyújtják számomra és Szeretteim számára majd a védelmet. A pilisi erdők varázslatos energiáival táplálva óvnak-védenek mindenkit, s szerencsések azok, akik az életüket a közelükben élhetik. Mikor legközelebb hazaindultam Családot látogatni, jött velem a két kis drága nagy világot látni. Utaztunk vagy 200 kilométert, ejj, de nagyon jó volt megérkezni, Apunak nem is szóltam előre, gondoltam majd jó kis meglepetés éri.

Örült is neki, láttam, ahogy felragyog az arca, mikor meséltem neki, hogy hosszú kalandozás után megérkezett a pilisi erdők két fiatala sarja. Azt is éreztem, hogy a két kis magonc nem egy helyre fog kerülni: egyik Édesapám szülői házánál, a másik pedig gyermekkorom helyszínén fog végleg földbe kerülni. A pár napos otthonlét során nem volt időnk együtt elültetni őket, úgyhogy rábíztam Apura ezt a nemes cselekedetet.


Ma délelőtt írta, hogy “Földben a magoncok. Egyik itt, a másik ott!” Lelkem azonnal repesni kezdett, s szemeim könnyel, Szívem hálával csordultig megtelt. Pityeregve hívtam fel Édesapámat, hogy elmondjam neki, mennyire szeretem, s hogy “Köszönöm, hogy vagy Nekem! Köszönöm, hogy bár messze élünk egymástól, de hagyod, hogy a magam módján vigyázzak Rád a távolból…”

Akkor, abban a pillanatban értettem meg az egyik legnagyobb tanítást: “Nőként igazán szeretni csak akkor vagy képes életedben a Férfit, ha tiszta szívedből elfogadod és szereted azt az Egyet, akinek az Életedet köszönheted!”

Igaz ez a tanítás a másik nemet nézve is: “Férfiként igazán szeretni csak akkor vagy képes életedben a Nőt, ha tiszta szívedből elfogadod és szereted azt az Egyet, akinek az Életedet köszönheted!”

Legyen hát a zárszava ennek a kis történetnek az, hogy “Tiszta szívedből szeresd azt a Férfit és azt a Nőt, akiktől az Életedet kaptad…”

2022. április 4., hétfő

A Szív útja...



Ezredéves álarcok
és világi játszmák
útvesztője között,
bár a Lélek a Fényt kereste,
magára mégis sötét gúnyákat öltött.

Hordta is rongyait
ezer éveken keresztül,
bár legbelül tudta jól,
hogy ezáltal előrébb
Lelke bizony nem kerül.

Eljött hát Életében
az a szent pillanat,
amikor ráeszmélt arra,
hogy ez a belső harc
önmagával parttalan.

S miként a Szív útnak indul,
a Test is gyógyulásnak ered,
hisz tudja jól,
hogy ez tovább
így már többé nem mehet.

S mi egykoron Egy volt,
az többé külön-külön
már nem létezhet.
A Teremtő színe előtt
most újra Eggyé éledhet.

~ Molnár Lindi ~

2022. március 31., csütörtök

2022.04.01. - Újhold, Új Kezdet

A holnap reggel (április 1., 8:24) születő Újholddal ismét varázslatos pillanatához érkezünk az évnek, hiszen a március 20-i tavaszi napéjegyenlőséget követően ez lesz a 2022-es asztrológiai újév első Újholdja.

És hogy miért olyan fontos ez? Szerintem azért, mert minden Újhold egy Új Kezdetet szimbolizál az életünkbe, most viszont ebben az indulásban az oly régóta vágyott Új Élet Kezdetének energiája is benne lakozik.  

Jelen időszakunkban lehetőséget kapunk arra, hogy felismerjük és kidolgozzuk magunkból mindazokat a “régi” energiákat, mintákat, amelyek nem engedik, hogy teljes egészében megérkezzünk az Újba, illetve egyfajta vizsgaidőszakban is vagyunk, hiszen számot kell adnunk mindarról a tudásról, amelyet az elmúlt évek során elméletben már oly jól elsajátítottunk, most viszont a gyakorlatban működtetve, a tettek mezejére lépve szükséges a nagy Égi Vizsgabizottság előtt helytállnunk.  

Véleményem szerint ebben az időszakban kulcsfontosságú szerepe van annak, hogy milyen mértékben vagyunk képesek kivonni energiáinkat a kollektív gondolatmezőből, hiszen így teremtünk magunk számára lehetőséget egy önálló, szabad, manipuláció-mentes létezésre, amelyet már a harmónia és szeretet energiái hatnak át.

Annak érdekében, hogy minél könnyebben meg tudjuk teremteni saját magunk számára ezt a vágyott életet, összeállítottam egy Napindító és Napzáró behívó szöveget, amelynek célja a Legmagasabb Isteni Önvalóddal való kapcsolatfelvétel mellett az, hogy reggelente minél hatékonyabban és könnyedebben be tudd hívni életedbe a legfényesebb jövőd felé vezető eseményeket, esténként pedig minél egyszerűbben el tudd engedni mindazokat az energiákat, amelyek már nem szolgálják spirituális fejlődésedet. 

Napindító behívás

“Én, jelen életemben XY-ként (születéskori név) született Lélek, igényt tartok saját, szuverén önállóságomra, saját szabadságomra, manipuláció-mentes létezésemre, igényt tartok arra, hogy a Fénylényként, aki vagyok ebben a testben, tökéletes vagyok, maga a harmónia és a szeretet vagyok. Igényt tartok arra, hogy ezt megéljem, hogy valódi lényem esszenciája át tudja mosni, át tudja járni összes sejtem, hogy valódi lényem energiája kitáguljon, kiáradjon, betöltse lényem. 

Én átadom az irányítás a Legmagasabb Isteni Önvalómnak, hogy vezessen el engem azokhoz a szinkron eseményekhez, amik a mai napra számomra a lehető legjobbak, és amik a legfényesebb jövőm felé vezetnek engem. A Teremtő áldása kísérjen utamon.”

Napzáró behívás

“Én, jelen életemben XY-ként (születéskori név) született Lélek, igényt tartok saját, szuverén önállóságomra, saját szabadságomra, manipuláció-mentes létezésemre, igényt tartok arra, hogy a Fénylényként, aki vagyok ebben a testben, tökéletes vagyok, maga a harmónia és a szeretet vagyok. Igényt tartok arra, hogy ezt megéljem, hogy valódi lényem esszenciája át tudja mosni, át tudja járni összes sejtem, hogy valódi lényem energiája kitáguljon, kiáradjon, betöltse lényem. 

Én átadom az irányítás a Legmagasabb Isteni Önvalómnak, akitől kérem, hogy esténként segítsen kitisztítani belőlem mindazokat az energiákat, amiket fénytestemből, energiarendszeremből már el tudok engedni, és amelyekre többé már nincs szükségem, nem szolgálják spirituális fejlődésem.  A Teremtő áldása kísérjen utamon, s vigyázzon Rám addig is, míg Én az álmok birodalmát járom.”

Bízom benne, hogy segítségetekre lesz ez a reggeli és esti kis "szertartás". :)

Csodás teremtésekkel teli napokat kívánok Nektek!

2022. március 1., kedd

Bocsásd meg a múltat, hogy békére lelj a jelenben…

“A megbékélésnek nem helyszíne, hanem ideje van.”

~ Száraz Miklós György ~

Az elmúlt napok eseményei ismét megrengették a világot. Az immáron két éve tartó pandémia után azt reméltük, hogy tanultunk a korábban elkövetett hibáinkból és nem aljasodik le az emberiség annyira, hogy háborúba kezdjen. Nem így történt…

Anélkül, hogy elmélyednék az orosz-ukrán konfliktushoz vezető okok boncolgatásában, inkább a kialakult helyzet mögött meghúzódó energetika kapcsán szeretnék néhány dologra rávilágítani.

Minden bizonnyal tisztában vagytok vele, hogy egy radikális átalakulási folyamat kellős közepén vagyunk épp, melynek részeként egész egyszerűen minden régi minőség, energia elkezdett tisztulni. Sokan ezt úgy élik meg, hogy minden irányból dől a trágyalé… És hogy mi ennek az oka?

A könnyebb megértés okán mondok egy példát. Tegyük fel, hogy van egy poharad, az alján egy kevéske vízzel, ami régóta az asztalon áll, ezért már kissé zavaros a benne lévő folyadék. Hiába töltöd tele a poharadat friss, szűrt vízzel, az alján lévő posvány ugyanúgy beszennyezi a gondosan megtisztított vizedet is, így a végeredmény továbbra sem lesz túl kívánatos.

Ha képes vagy elvonatkoztatni a pohártól és egy kicsit szétnézel magad körül, akkor észreveheted, hogy ugyanez zajlik nagyban is. Hiába vannak már itt az Új energiák, hiába próbáljuk magas szinten élni az életünket, addig, amíg nem hozunk felszínre mindent, és nem dolgozzuk ki magunkból mindazt, ami a régi minőségekhez tartozik, nem lesz igazán átütő erejű a változás, vagy csak ideig-óráig tudjuk megtartani azt az emelkedett állapotot. Véget ért a türelmi idő, nincs több halogatás. Ki kell pucolni mindent, aminek lejárt az ideje. Nincs többé kibúvó. Senkinek.

És hogy miről szól ez az egész háborús helyzet? Érzésem szerint a békétlenségről. Arra akar rávilágítani, hogy vegyük észre: egyéni szinten és a kollektív szintjén is ott vannak még a fel nem oldott traumák. Eljött az ideje ezeket meggyógyítani.

A minap telefonon beszéltem a 85 éves Mamámmal, a hogyléte felől érdeklődtem. Elmondta, hogy jól van, csak aggódik. Elmesélte, hogy a kialakult helyzet felhozta benne azokat a gyermekkori emlékeit, amikor az Édesanyjával, egy szekérrel menekültek a háború elől. Azóta több ismerősöm által is hasonló megélések jutottak el hozzám.

Az elmúlt évek során rengeteget dolgoztunk magunkon, hiszen oly sokan járjuk már a mély önismeret útját. Most álljunk meg egy kicsikét és segítsünk a szüleinknek, nagyszüleinknek, dédszüleinknek… Mindenkinek, aki valamilyen formában érintve van és volt a háborúk által. Ideje van a gyógyulásnak.

Arra kérlek, ha teheted, minden nap küldj feltétel nélküli szeretetet és békét azok számára, akiknek most a legnagyobb szükségük van rá. Azoknak, akik a háború borzalmait élik és azoknak is, akik valaha is érintve voltak általa.

És kérlek, hogy jelenléteddel és megértéseddel légy ott a szüleid, nagyszüleid, dédszüleid mellett. Nem baj, ha nem tudsz számukra megnyugtató választ adni a kérdéseikre, egyszerűen csak légy velük és tartsd nekik a teret. Áraszd feléjük a szeretetet, közben pedig képzeld azt, hogy ezáltal a lelkükből és minden sejtjükből kioldódik az összes trauma, amelynek energetikai lenyomata az idő feledésébe merült.

Elmesélek még egy megélést, mert úgy érzem, fontos üzenete van… Hétfőn délelőtt felhívott egy nagyon kedves Hölgy ismerősöm azzal a problémával, hogy nincs túl jól. Az energetikai kezelés során Földanya érzései és feszültsége jött felszínre, amelyet nekiálltunk szépen rendezni. A gyógyítási folyamat végén olyan dolog történt, amire egyikünk sem számított: a Nő gyengéden és megértően kinyújtotta a kezét a Férfi felé, majd a Férfi, kissé szégyenkezve tettei miatt (háború) és hogy egyáltalán megérdemli-e a Nő nagylelkűségét, büszkeségét félretéve, önmagát legyőzve megfogta a kezét, aki ebben a szent pillanatban felemelte a Férfit maga mellé (egy magasabb tudati szintre), ezáltal létre tudott jönni az EGYENSÚLY a két minőség között… Megható pillanat volt…

2022. február 10., csütörtök

Női és Férfi minőségeink a gyógyulás útján

Minden bizonnyal Ti is érzitek, hogy megint egy hatalmas változási folyamatban vagyunk éppen. Ez a transzformáció most sokak számára nehézkes, szenvedve élik meg az átalakulást, és többen jelezték, hogy fizikailag is megviseli őket ez az időszak (megfázásszerű tünetek, torokproblémák, végtagfájdalom, erős, migrénszerű fejfájás, belső láz, magas vérnyomás stb.).

Hogy pontosan mi zajlik most? Nos, 2022.02.02. és 2022.02.22. között egy igen erőteljes energetikai portál van nyitva, amely hatására Női és Férfi minőségeink indultak meg igen intenzíven a gyógyulás útján. Ennek hatásaként jön föl minden - de tényleg minden -, ami párkapcsolati szinten még rendezetlen bennünk és amiben még nem találtuk meg az egyensúlyt. 

Gyógyulnak hát kapcsolódásaink, gyógyul a bennünk lévő Isteni Férfi és Isteni Nő… Ám ennek ára van... Ez az ár pedig nem más, mint elengedni mindent, ami a régi minőséget, a régi energiákat és régi “világot” működtette, legyen szó alacsony rezgésű energiáról, elavult, káros hitrendszerekről, transzgenerációs mintákról, karmikus terhekről, esetleg jelen életben magunkra vett, de általunk “előszeretettel” működtetett viselkedési mintákról. 

A Vénusz és a Mars égi tánca hatására egyre közeledik a Nő és a Férfi energiája is egymás felé, ám tökéletes összhangba csak akkor kerülhetnek, ha mindent kipucoltunk, ami a régi minőségekhez tartozik. 

A kiegyenlítés időszakát éljük épp, ami bizony nem egyszerű, hiszen teljesen új alapokat rakunk le. Új jövőt építünk, olyat, amilyenre eddig még nem volt példa. Épp ezért nehéz most, hiszen a Régiben már képtelenek vagyunk megmaradni, az Újat viszont még nem látjuk, csak sejtjük, érezzük. A HIT az, ami át tud bennünket segíteni ezen az időszakon, no meg az erőteljes befelé figyelés és belső munka. 

Mindenkinek csodás alakulással teli időszakot kívánok az elkövetkezendő hetekre. 

2021. december 26., vasárnap

2022 - A Szer-elem éve

Az év utolsó napjai - és úgy általában december hava is - a visszatekintésről szólnak. Ez a pár nap a számvetés ideje, amikor végiggondoljuk, mennyi minden történt az életünkben egyetlen esztendő alatt, és mennyi álom van még, ami mind-mind megvalósításra vár. 
Az idei év rengeteg kihívást tartogatott mindannyiunk számára, ám a naptári év lezárultával még korántsem érnek véget teendőink. Az EGYÉNI FELELŐSSÉGVÁLLALÁS szerepe 2022-ben még inkább felerősödik, melynek következtében azoknak is döntést kell hozniuk, akik eddig nem tették: Kezükbe veszik végre a saját ÉLETük irányítását vagy sem? A lehetőség mindenki számára adott, ám nem mindenki fog vele élni. És ez így van RENDjén. 

Az idei Karácsony (is) igazán különleges, hiszen lehetőségünk volt arra, hogy letegyünk minden terhet, ami nem a miénk. Ti is éreztétek, hogy december 25-én mintha minden sokkal könnyebbé vált volna? Mintha a Világ összes gondja lekerült volna mindannyiunk válláról. Még mindig érzed a nyomást magadon, de ez a teher már sokkal kisebb. Ez már csak a TIÉD! 

Már nem akarod megváltani a világot, hiszen innentől kezdve csak egyetlen ember számít: TE! És itt jön képbe az egyéni felelősségvállalás kérdése, hiszen innentől kezdve már nem kívánsz más helyett dolgozni. Csak és kizárólag önmagadért teszel. És hogy tudd, ez nem önzőség! Felelősséget vállalsz önMAGODért! 


2022 a SZERELEM éve lesz, nem csak párkapcsolati szinten. Ha és amennyiben szorgosan haladsz az önismeret útján, úgy jövőre ráláthatsz arra, hogy életed mely területén és milyen mértékben működteted a SZER-elemet? Családi és baráti kapcsolataidban a szeretet a fő mozgatórugó? Na és mi a helyzet a párkapcsolatoddal? Az egymás iránt érzett feltétel nélküli szeretet lángol közöttetek, vagy más (érdek, kényszer, lustaság, gazdasági érdekközösség?) tart össze benneteket? És vajon a munkádban, hivatásodban a SZER-elemet éled és működted? Vagy még mindig kényszerpályán mozogsz, mert úgy hiszed, ezt kell tenned ahhoz, hogy olyan életet teremts magadnak, amire vágysz? Egyáltalán tisztában vagy vele, hogy a Lelked valójában mire is vágyik? Mered-e azt az ÁLMOT élni, amire a LELKED hív? Vagy még mindig befolyásol az, hogy mit gondolnak rólad mások? 

Van még néhány nap az évből, hogy átgondold ezeket a kérdéseket… 
Még nem késő! Indulj el befelé! 
Tudd, hogy soha nem késő, hogy meghalld Lelked szavát! 

“Az igazi szabadság a félelmektől való felszabadultság belső állapota.” 

~ Veres Mónika ~

2021. október 25., hétfő

Életünk legnagyobb szabotőre - A kishitűség...

Kishitűség. Látszólag csupán egy szó, mégis elképesztő hatalommal bír. Igen, jól gondolod: Feletted is hatalma van! Egészen addig, amíg hagyod neki. 
Ahhoz, hogy igazán megértsük, mint is jelent valójában a kishitűség, először definiálnunk szükséges magát a hitet. Számomra Szent Ágoston szavainál nem létezik precízebb megfogalmazás: 

“A hit azt jelenti, hogy az ember elhiszi, amit még nem lát. Ennek a hitnek pedig az a jutalma, hogy látni fogja azt, amiben hisz” 

Ez a gondolat mit is fejez ki valójában? Hinni valamiben - egy célban, egy ügyben, önmagadban - azt jelenti, hogy megvan benned a bizalom, a bizakodás, a bizonyosság, hogy amire oly nagyon vágyik a lelked, azt kitartó munkával, cselekvéssel és türelemmel el fogod érni. Rendelkezel tehát egyfajta ősbizalommal, tudva, hogy amiért tevékenyen és aktívan teszel, azt előbb-utóbb megvalósítod, eléred, megteremted. 

(fotó by Molnár Lindi)
Hogyan tudod a legegyszerűbben megteremteni önmagad számára a vágyott életet? Egyszerű vizualizációval. Hiszen ha lelki szemeiddel KÉPes vagy látni azt, ami még nincs ott a fizikai valóságodban, akkor már van KÉPed róla, tehát nem vagy többé KÉP-telen rá. 

A kishitűség tehát ezt a KÉPességet veszi el tőled. Olyan, mint egy fátyol, amely lelki szemeid - harmadik szemed - elől fedi el a teremteni kívánt valóságodat. Ugye érted már, miért is van akkora hatalma a kishitűségnek? Hát ezért! 

Ám azt se feledd: hatalma csak annak van feletted, amit felruházol vele. A döntés végső soron mindig a Tiéd.

2021. szeptember 6., hétfő

Minden út egyetlen lépéssel kezdődik...

Minden út egyetlen lépéssel kezdődik, tartja a mondás… És valóban... 
Ha elindulsz a hegycsúcsot meghódítani, akkor sem azzal kezded, hogy egyszer csak ott teremsz a tetején. Elindulsz az úton, egyik lábadat teszed a másik elé, lesznek akadályok, lesznek nehézségek, amelyekkel meg kell birkóznod abban az adott helyzetben, de Te mégis mész tovább töretlenül, mert valami hajt legbelül. Egy vágy… Annak a vágya, hogy felérj a hegy csúcsára. 
Időként könnyedén megy az előrehaladás, időnként viszont azon gondolkodsz, hogy szíved szerint visszafordulnál. Időnként szükséged van némi pihenőre, hogy megállj és elmerengj azon, vajon miért is indultál el az úton? Meg hogy egyáltalán hová tartasz, mi a célod ezzel az egésszel? 
Közben pedig egyre csak hajt valami, valami megmagyarázhatatlan érzés. Csak mész töretlenül, néha már iszonyatosan hasogatnak a lábaid, fáj minden porcikád, elképesztő fáradtság van rajtad, de Te mész tovább, mint egy megszállott, egyszerűen nem tudsz mást tenni. Csak mész, követed az álmaidat, valami belső, megmagyarázhatatlan késztetésre… 
Aztán egyszer csak ott vagy... Megérkezel... Lehet, hogy erre hosszú évek után kerül sor, de az is lehet, hogy ez csak hónapokat vagy napokat jelent az életedben, ám egyszer csak ott vagy. 
De már más vagy, teljesen más. Már nem az az ember vagy, aki elindultál egykoron az úton. Sokkal több vagy… már az út is Te magad vagy…

(Csúcsos-hegy, Nadap, fotó by Molnár Lindi)

2021. augusztus 10., kedd

Ősök hagyatéka...

Midőn úgy érzed, drága Vándor 
végleg elfáradtál, 
ülj le kérlek egy percre, 
s vedd észre magad körül,
mily csodás a táj! 

Mire szép szemeddel nézel, 
azt szíveddel-lelkeddel is érd el! 
S ki az Ősök hagyatéka előtt 
időnként tisztelettel letérdel,
Sorsának ösvényéről 
igazán sose tért el. 

Hisz vezeti Őt szíve, hite, 
ősi tudásának magja, 
így ébred önMAGára 
ezeréves álmából 
az Istenember maga. 

Így születik meg Ő: 
az egyetlen igaz Teremtő, 
ki a csodát nem kívülről várja, 
hisz régóta tudja már: 
valóra válhat minden 
régóta dédelgetett álma.

    (Monoszló, fotó by Molnár Lindi) 

2021. június 28., hétfő

A Férfi ébredése…

Az elmúlt évek során hosszú utat járt be a Férfi. Maga sem emlékszik már, mikor és milyen formában vette kezdetét utazása, ahogy arról is csupán néhány halvány, megkopott emléke van, ki is volt Ő valójában a kezdetek kezdetén. Hiába is próbálná meg erőnek erejével felidézni régi önmagát, tudja jól, hogy nem járhat sikerrel, hiszen az az ember, aki korábban volt, már rég nem létezik. 

Ifjú korában úgy vélte, minden álma valóra válhat, ha elég kitartóan küzd érte. És bár családját soha nem vetette fel a jómód, szülei mélységes szeretetben élték életüket és nevelték három fiúkat, akik a legfontosabbak voltak számukra, így mégiscsak övék volt a világ összes kincse. Legkisebb fiúként megtanulta, hogy a pénz nem tesz boldoggá, ellenben segít boldogulni, ám a valódi érték soha nem fejezhető ki pénzben, s hogy a család szentségénél nincs fontosabb a világon. Szeretett szülei ebben a szellemben nevelték őket, így hát mindhárom fiú magabiztosan, szép reményekkel telve repült ki a családi fészek melegéből, amikor annak eljött az ideje. 

Aztán ahogy teltek-múltak az évek, a szép reményeket egyre inkább elhalványították az apróbb kudarcok, szerelmi csalódások, keserédes történések, ám a Férfi még ekkor sem adta fel teljesen a reményt, hiszen bár a maga ura volt, megvolt a lehetősége, hogy bármikor visszatérjen a szülői házba. Gyermekkorának helyszíne, szülei mindig derűs tekintete és mérhetetlen szeretete gyógyírként hatott megsebzett szívére, még akkor is, ha csak pár órát tudott velük tölteni. A szülői ház olyan volt neki, mint viharos tengerről hazatérő hajó számára a biztonságot nyújtó kikötő, amely mint egy vezércsillag, a legreménytelenebb időjárási körülmények között is ott ragyogott a szeme előtt és mindig hazavezette Őt. 
(Agárdi hajóállomás, fotó by Molnár Lindi)

Hite akkor tört meg először igazán, amikor szíve választottja elhagyta, és ha mindez nem lett volna elég, a Lány magával vitte minden álmát és reményét is. A Férfi tudta, hogy hosszú, magányos időszak vár rá, amíg ezt a csalódást helyre tudja tenni magában, ám arra Ő sem számított, hogy teljesen egyedül marad ebben a csatában. Drága szülei pár hónap különbséggel távoztak e földi létből, az Ő Lelke pedig szép lassan apró darabjaira törött. A kikötő megsemmisült, Ő pedig úgy érezte, végleg a háborgó mélységben ragadt, mert nem lelte többé a kiutat a fájdalom végtelen tengeréből. 

Sötét, reménytelen, fájdalommal, szenvedéssel és könnyekkel teli időszak következett életében és bár próbálta felidézni a korábbi szép emlékeket, sokáig úgy érezte, széttépik Lelkét az egykoron oly sokat jelentő képek. A Férfi úgy érezte, soha többé nem lesz már képes újra bízni, hinni, szeretni. Lényegében le is mondott minden ilyen jellegű vágyáról: már nem hitt a csodákban, ahogy a szeretet erejében sem, nemhogy a szerelemben! 

Aztán egy borongósan szürke szép napon történt valami, amire Ő maga sem számított: szíve teljesen kiürült. Nem volt benne semmi: se fájdalom, se harag, se csalódottság, se bánat, se félelem, se magány, se keserűség. Egész egyszerűen üres lett a Lelke, mint a korsó, amelyből az utolsó csepp életet adó vizet is kiöntötték. Döbbenten vette észre a változást, ámbár nem sokáig tartott nála ez az állapot. 

Mármint az üresség, hiszen Lelke egyszer csak elkezdett szép fokozatosan újra megtelni hittel, reménnyel, szeretettel. Maga sem értette, miként történhetett ez, de valahol a Lelke legmélyén tudta, érezte, hogy odafentről két Őrangyal segített neki abban, hogy újra meglelje a kikötőt. Igaz ez már nem szülei kikötője volt, hanem a sajátja, ámbár a lényegen ez mit sem változtat. 

Így történt hát, hogy a Férfi már nem fut, már nem menekül, s többé nem dugja homokba a fejét. Mert volt bátorsága újra kezébe venni valódi erejét. S most, hogy önerőből újraépítette saját magát, most már képes lesz kézen fogni a Nőt és jó táncoshoz méltóan vezetni Őt. A táncban és az életben is… A Nő pedig feltétel nélkül bízva benne követi! Mert végre van már kit követni! Hisz Ő sincs többé egyedül!

2021. május 5., szerda

Párkapcsolat vagy pár kapcsolat?

Néhány nappal ezelőtt jött az érzés, hogy a fenti címmel írnom kellene pár gondolatot, aztán ma reggel, rögtön azután, hogy felébredtem, meg is érkeztek azok az információk, amelyek átadásához MOST van itt a tökéletes pillanat. 

Míg a tavalyi évünk egyértelműen egy transzformáló, átalakító év volt, amelyben nagyon sok mindent és mindenkit kellett elengednünk és-/vagy átminősítenünk magukban, addig az idei esztendőnk már sokkal inkább szól a párkapcsolati minőségek, azon belül is a Férfi és Női minőségek helyére kerüléséről. 

Eddig sem volt egyszerű feladat párt találni az egyedülállóknak - látom és tapasztalom magam is -, jelen időszakban viszont még inkább fel van adva a lecke, főleg akkor, ha az ember Lánya, vagy Fia nem csak pár kapcsolatra vágyik, hanem valódi párkapcsolatra. Ráadásul nem az igazit keresi, sokkal inkább az IGAZat. Vagy fogalmazzunk úgy, hogy a Méltó Társat. Aki méltó hozzám és akihez Én is méltó vagyok. 
És valójában nem is keresi, sokkal inkább rá szeretne találni. (Kicsit elkalandoztak a gondolataim, de mennyivel másabb lenne a helyzet, ha a “Társkereső” szó helyett a “Társtaláló” terjedt volna el. Hiszen ha keresed, nem leled… mert ezzel pont a hiányát éled és teremted…) 
Tudjuk jól, hogy az ember alapvetően társas lény, ám a közhiedelemmel ellentétben egyáltalán nem olyan nagy tragédia, ha valaki inkább az egyedüllétet és a még mélyebbre vezető önismereti utat választja ahelyett, hogy belevágna egy akármilyen minőségű “kapcsolatba”, pusztán azért, mert a család, illetve a társadalom ezt várja el tőle. Mert hát valljuk be őszintén, igen nagy az ilyen jellegű nyomás. Mintha bűn lenne az, hogy az ember nem éri be a kevesebbel… 

Pedig pont ez az egésznek a lényege: először merned kell önmagadat választani, megismerni, elfogadni és szeretni, hogy aztán megérkezhessen az életedbe az a Társ - maga is bejárva ugyanezt az utat -, aki aztán Téged választva megismer, elfogad és szeret. Olyannak, amilyen vagy. Aki nem akar átformálni (főleg nem a saját képére), nem akar megváltoztatni, egyszerűen csak olyannak fogad el és szeret, amilyen vagy. Feltétel nélkül. 

Az elmúlt időszakban rengeteg házasság és párkapcsolat ért a végéhez, ami nem is csoda, hiszen egész egyszerűen lejárt az idejük. Hogy miért? Elsősorban azért, mert azok a kapcsolódások, amelyek még a régi hitrendszer szellemében, a régi energiákban köttettek, már nem életképesek az új minőségekben. A 2020-as év egy átmeneti év volt, ahol a régi minőségeket magunk mögött hagyva, magunkról lefejtve tovább léphettünk az újba, az idei esztendő pedig már egyértelműen a kiegyenlítődésről, a különféle Férfi és Női minőségek helyre kerüléséről szól. Meg úgy általánosságban az Egyensúly megtalálásáról. Minden tekintetben és értelemben. 

Ennek pozitív hozadéka az, hogy teljes mértékben átminősülnek, átalakulnak a párkapcsolatok, vagy nemes egyszerűséggel eleve úgy jönnek létre, hogy az már tisztán újenergiás kapcsolódás lesz. 

Olyan, amely egymás teljes elfogadásán és feltétel nélküli szeretetén alapszik. 
Olyan, amelyben előbb kívánod meg a másik Lelkét, mint a Testét. 
Olyan, amelyben mindketten bátran és büszkén kimondjátok: “Tiszta szívemből, szabad akaratomból Téged választalak Társamnak!” 
Olyan, amelyben egymást kézen fogva, otthont, bőséget, családot közösen teremtve haladtok tovább a közösen megkezdett utatokon. 
Olyan, amelyre érdemes várni… persze nem a végtelenségig… 

Hiszen a Méltó Társadat nem “készen” fogod kapni… 
Melletted, egymás mellett váltok méltóvá. 
Mert a legnagyobb kincs e földi létben, ha megleled azt a Lelket, akinek szemében felfedezed Önmagad.

2021. április 30., péntek

Segíts magadon, az Isten is megsegít…

Spirituális útkeresésem története - 3. rész

Annak idején, amikor elkezdtem energiagyógyászattal foglalkozni, még csak nem is sejtettem, hogy ez lesz az én igaz(i) utam. Természetesen érdekelt a téma, hajtott a kíváncsiság, ám azon kívül, hogy a megszerzett tudással a családomnak és a barátaimnak szerettem volna könnyebbé tenni az életét, egyéb tervem nem volt. Vagy fogalmazzunk inkább úgy, hogy “akkor még nem voltam tudatában annak, hogy ilyen irányú terveim vannak.” 

Az ilyen döntések ugyanis soha nem az Egó szintjén születnek meg. A Felettes Énem (vagy Isteni Énem) és a Lelkem jó előre, már leszületésem előtt kijelölték számomra azt az ösvényt, amelyre végül - önismereti utam részeként - rá kellett lelnem, és amely úton való elinduláshoz bátorságot kellett találnom. Bevállaltam, felvállaltam… és hát azóta sem bántam meg… 

Olyan ez, mint amikor végre felhagysz a sorozatos önbecsapással. A saját bőrömön tapasztaltam meg, milyen is az, amikor hosszú időn keresztül áltatod saját magadat. Aztán az egyik legsötétebb, legelkeseredettebb pillanatodban mégis bevallod önmagadnak, hogy az az élet, amit élni próbálsz, nem igazán tesz boldoggá. 

Az egész olyan szürreális, mintha egy hurrikán szemében találnád magad: épp most borítottál magadban és magad körül mindent, az egész életedet romokban, Te mégis ott ülsz ennek a sittkupacnak a tetején békés nyugalommal a szívedben. És talán még egy kicsikét boldog is vagy, hogy végre volt bátorságod meghozni ezt a döntést. Önmagadért. 
A legszebb az egészben, hogy ha egyszer ezt megléped az életedben, utána már soha többé nem leszel képes átverni, becsapni saját magadat! / tapasztalatból hallottam. :) / 

(Nadap, Csúcsos-hegy, fotó by Molnár Lindi)

Mondanám, hogy nehéz időszakot élünk mostanában, de igazából önmagunknak tesszük nehézzé. Ha sikerül felfedezed azt, hogy minden, amiben jelen pillanatban vagy, Te magad teremtetted, azzal lényegében a megoldókulcsokat is a kezedbe kapod. Hogy aztán ezen információkkal ki mit kezd, az megint más kérdés... 

Azt tapasztalom, hogy a legtöbben valamilyen úton-módon, de mégiscsak kívülről várják a megoldást. Fohászkodnak az Angyalokhoz, segítséget kérnek az Égiektől, imádkoznak a Jóistenhez és várják, hogy majd valami csoda folytán - varázsütésre - minden jóra fordul. Ez talán korábban, ha döcögve is, de időnként működött. Akkor sem volt teljesen olyan, amilyennek vártuk, de ha nagyon meg akartad magyarázni, akkor bizony sikerült is (Pont mint a magyar narancs… kicsit sárga, kicsit savanyú, de legalább a miénk!) 

Most viszont új szelek fújnak, ugyanis ha nem teszel semmit, nem változik semmi. Igazából eddig is így működött minden, csak könnyebb volt saját felelősségünket áthárítani valaki másra (pl. angyalok, égiek, Jóisten). Szóval ha segítségért fohászkodnál, akkor javaslom állj a tükör elé, nézz a saját szemedbe és vedd végre kezedbe a saját életed irányítását! 

Ahogy a közmondás is tartja: 
“Segíts magadon, az Isten is megsegít!” 

Vajon érted, miről is szól ez a bölcsesség? Érted a szavak mögött rejlő mélységet? Felfedezed, micsoda erő van e mögött a pár szó mögött? Vajon meglátod az önmagadba rejlő Istenséget? ISTEN = TE IS ÉN Segíts hát magadon, hogy a Benned élő Isten(i) is megsegítsen!

A spirituális útkeresésem története sorozat korábbi bejegyzései:

A felhők felett mindig kék az Ég...

Ma hajnalban a Nappal együtt keltem. Aludhattam volna még, de túl sok minden kavarog bennem: gondolatok, érzések, felismerések és megértések. Szeretnék másoknak segíteni, csak már nem tudom, hogyan? Kell-e egyáltalán segítenem, vagy hagyjam, hogy mindenki haladjon a saját kis folyamataival? Hisz a világot megváltani más helyett úgy sem lehet… Nem is tudnám és nem is akarom. Ez mindenki saját felelőssége. 

Akár tetszik, akár nem: a világunk átalakulóban van. Tagadhatatlanul egy korszakváltás kellős közepén vagyunk, és bár tudni nem tudjuk, mégis sejtjük, hogy olyan útra léptünk, ahonnan nincs már többé visszaút. Siratjuk a régit - mert azt már legalább ismerjük -, holott fogalmunk sincs, hogy mit tartogat számunkra az új. De mi van akkor, ha sokkal jobbat, mint amit valaha is el tudtunk képzelni önmagunk számára? Ja, hogy nem igazán hiszünk benne? Kár, pedig jó lenne… 

Ma hajnalban a Nappal együtt keltem. És bár látni nem láttam, mert csendes esővel köszöntött ránk a reggel, mégis tudtam, hogy a felhők felett ott ragyog fényesen. Odakint esőillatúan szürke minden, mégsem gondolom úgy, hogy soha többé nem érezhetem a bőrömön a Nap melegét. Hiszen van hitem. De talán ez már annál is több: nem csak hit, inkább bizalom. Bízom benne, hogy így lesz. 

(Naplemente a Velencei-tónál, fotó by Molnár Lindi)

Mostanában sokszor érzem úgy, hogy ez a bizalom tűnt el az emberek életéből. Nem bízunk senkiben és semmiben, legfőképp önmagunkban. Mintha elveszett volna a bizalom a szívekből, pedig ott van az valahol, Lelked valamelyik legeldugottabb zugában. Csak meg kell keresni, fel kell kutatni. És nem kétségbe esni, ha elsőre nem leled… 

Jó ideje próbálok visszaemlékezni arra, vajon mióta van meg bennem ez az erős hit, vagy ahogy én szoktam fogalmazni: ŐSBIZALOM? Nem tudom felidézni, szóval úgy sejtem, a Jóisten így teremtett. Mert bár lehet akármilyen sötét is az éjszaka, tudom / hiszem / bízom azt, hogy végül a fény utat tör magának. 
MINDIG. MIND-ÉG. KÉT-S-ÉG sem fér hozzá...

2021. február 27., szombat

Két világ határán...

Honnan jöttem? Hová megyek? 
Hallgasd csak, mit súgnak 
zúgó szélben a hegyek? 

Telihold aranyló fényénél 
két világ határán állok. 
S kérdezem önmagam: 
merre induljak, hogy végre 
valóra váljanak az álmok?

(Bence-hegy napnyugtakor, fotó by Molnár Lindi)

2021. február 7., vasárnap

Csodára várva...

S mert ilyen az ember: a csodát kívülről várja, 
Istent keresve merengve néz a ködös tájra. 
Ám ki csendben van, s befelé figyel, 
Ráébredve önmagára megértheti, 
Mily csodát jelent a szó: Istenember.

(Nadapi templom, fotó by Molnár Lindi)

2020. december 29., kedd

Valami véget ér, valami fáj...

A téli napfordulóval egyidőben erőteljes változások vették kezdetüket. Nem feltétlenül a láthatóban, sokkal inkább a láthatatlanban. A karácsonyi ünnepek miatt látszólag lelassult minden, mégis sokan érzékelik a változás szelét. Napról napra egyre erőteljesebb és egyre zavarba ejtőbb a helyzet. 

Ma délután, az ország több pontján is tapasztalt földmozgás után rohamoztak meg többen a kérdéssel, hogy “Mi történik éppen? Vajon mi okozhatja a furcsaságokat? Mi áll ennek az egésznek a hátterében?” És nyilvánvalóan nem arra vagytok kíváncsiak, hogy miként és hogyan zajlik a földfelszín egy darabjának hirtelen mozgása. Sokkal inkább arra, amit már jó ideje a saját bőrünkön érzékelünk: fejfájás, émelygés, szédülés, a különféle testrészekben felbukkanó hirtelen fájdalmak, fáradékonyság, kóros álmosság, fura fények és felvillanások érzékelése. Valahogy furcsává vált minden… 

Arról nem is beszélve, hogy fura kettősség van bennünk. Biztos tudod, miről beszélek. Haladni szeretnél a dolgaiddal, a tanulással, de közben érzed, hogy pihenned kell. Mennél és tennél azért, hogy könnyebben boldogulj, de közben érzed, hogy lassítanod kell. Szeretnél lendületet venni, de valami visszahúz. Mintha valaki behúzta volna a kéziféket. Siettetnéd az időt, miközben szíved szerint megállítanád az óramutatókat… Nem érted önmagadat, nem érted, mi ez a kettősség benned? Egyszer azt érzed, hogy minden RENDben van, a következő pillanatban pedig elbizonytalanodsz és megkérdőjelezed minden érzésed, korábbi lépésed és eluralkodik rajtad a bizonytalanság. Aztán összekapod magad, újra nekifutsz, erőt merítesz - akár egyedül, akár másoktól segítséget kérve -, ám végül megint hullámvölgybe kerülsz. Egy napon belül akár többször is. Közben pedig rácsodálkozol a világra. Mert nem érted, hogy mi zajlik körülötted, benned? 
Csak az ellenállást érzed. Mintha valaki harcolna benned. Amit végképp nem értesz, hiszen az elmúlt időszakban kőkeményen dolgoztál azon, hogy letedd a terheidet, elengedd a félelmeidet és könnyedén, szívből tudj élni. Egyre többször és egyre tovább tudsz ebben az állapotban maradni és minden áldott nap azon munkálkodsz, hogy ezt a csodálatosan nyugodt érzést minél hosszabb ideig fenn tudd tartani. Ismered az utat, hogyan juss el oda és gyakorlod is naponta. Aztán megjelenik benned az ellenállás. De nem érted. Vagyis érted. TE-érted. Keresed a válaszokat. Ám igazi válaszokat csak az kaphat, aki helyesen teszi fel a kérdéseket. És akkor, de csakis akkor a válaszok is megjelennek. Maguktól. Nem kell őket sem kérni, sem hívni. Egyszer csak ott vannak benned. 

Az általam feltett kérdésre is így érkezett meg a válasz. Hogy pontosan mi zajlik épp? Elárulom. Aminek szemtanúi vagyunk, az kérem szépen az EGO haláltusája. Hiszen érzi, hogy közel a vég. Azzal, hogy nap mint nap megfejlődöd önmagad, ereje egyre gyengül. És az ego fél, nagyon fél az ismeretlentől. Mert ő csak a komfortzónáján belül érzi jól magát. Hiszen azt már ismeri. Lehet, hogy nem olyan szép és jó ott sem minden, de az legalább már ismerős. Az a világ, amibe pedig Te szeretnél élni, számára rémisztő és félelmetes. Nagyon is az. Ezért az ellenállás, ezért a dac. Ám mivel ereje már nem a régi, nem is tud olyan mértékben visszarántani… De ez így van REND-j-ÉN. 

Ahogy megérkezett hozzám a válasz, Ákos hangja és a Bonanza Banzai örökzöld slágerének akkordjai sejlettek fel bennem: 

“Halott virágok illatát nyögik a fák 
és megrázkódik a táj, 
Valami véget ért, valami fáj…”

Ugye érted már?